...

Nyugtalan álmomból
kiszippantott a reggel
nyugtalan nappalomba.

Gámentzy Eduárd: Én is itthon vagyok

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
- Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
- Csak eltévedtem valahol...

Augusztusi fények

Forma egy

Tóth Krisztina: Delta

Ha negyvenéves elmúltál, a tested
egyszercsak elkezd magáról beszélni,
és minden rejtett minta, mit az évek
az emlékezetedre tetováltak,
átüt a bőrön. Mint mikor a függöny
rajzát a fény a padlóra vetíti.
Figyeled lassan az erek vonulását,
hogy bontakozik ki testedből egy másik,
leendő felszín. Fekszel nyitott szemekkel,
és eszedbe jut egy semmiség. Hogy álltál
a gyerekkel egy múzeumi tárló
előtt, és néztétek, az ellapított homokra
hogyan csöpög a lassú víz egy csőből.
Látod-, mondtad, szétbomlik sok kis ágra.
És azt kérdezte: jó, de hol a tenger?

Könyörögj érettünk

Tegnap érkeztek és ma reggel indultak tovább falunkból a Mátraverebélyre tartó zarándokok.
Ennek kapcsán mesélte nekem az egyik 89 éves nénim az alábbi kedves esetet.
-Mi is jártunk annak idején a búcsúra. Ahogy haladtunk, a falvak végén álló kereszteknél, szobroknál megálltunk, imádkoztunk. Egyik faluban állt egy szobor, sisakkal, csáklyával a kezében, hát ott is megálltunk. De az imádkozó asszony nem tudta eldönteni milyen szentet is ábrázolhat, hát így imádkozott a Mi atyánk után:  "Akármilyen szent is vagy, könyörögj érettünk!"

Akik....

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

(Gárdonyi Géza: Ida regénye)

Kis falusi szociográfia

Jassó Judit: Tartozás

Mióta mutálsz, hangod ismeretlenül szól,
Messziről, hová elűztelek.
A fiam vagy, mantrázom magamban,
De bölcsebb, ha kételyeimről hallgatok.
Majd később, ha újra fölismerem
Hangzóidat és rád találok, mint
Nőstény elveszett kölykére, újra közelebb engedlek
Magamhoz. Most elég, ha távolról szemlélhetem
Tegnapról itt maradt körvonalaidat.

Felhővonulásnyi

A valóság az a valóság. De a mesék gyönyörűek! S a mesék felhővonulásnyi időre lesegítik vállunkról a valóság tömött batyuit. Mint szegénylegény anyóka hátáról a rőzsét.

Rékasy Ildikó: Felnőtt-titok

Azt hittük, megválaszolatlan
kérdéseinkre majd felel
a felnőtt élet. Nem sejtettük,
hogy a kérdések kopnak el.

E szégyenletes igazságot
takargatták a jó szülők,
míg reményt keltve titkolództak,
mint holmi összeesküvők:

"Megértesz mindent idejében,
csak várni és tanulni kell."
S megértettük végtére - őket.
Nem segíthettek semmivel.

Gyufaszál

Egyik este nyolc körül csengetnek. Ez maga is furcsa itt ilyen kis falun, mert ilyenkor már általában   begubóznak az emberek. Megyek ki a kapuhoz, hát uramfia, egy egész regement 8-9 éves forma kisgyerek áll ott, s Tepertő nagy izgatottan ugatja őket.
-Táborozók vagyunk-mondja a legelöl álló vasgyúró, bátor fiúcska-, s azt a feladatot kaptuk, hogy egy gyufaszálat cseréljünk el valamire.
Kerek szemmel kérdeztem, hogy mit lehetne érte adni.
-Bármilyen tárgyat.
Besiettem, s micsoda szerencse, Kobakkal épp minap selejteztük a régi játékait, abból választottam ki egy kalóz hajót.
-Ehhez mit szóltok?-vittem ki nekik.
-Úúúúúú! De klassssz! Ezt én viszem! Köszönjük!!

Nem tudom kinek volt nagyobb az öröme, nekik vagy nekem.
A tanár bácsi aki velük volt, le is videózta a jelenetet.
Ennyi kell a boldogsághoz. :-)

Csak

- Maris néni, maga hány éves?
- Én csak 95.