2014. december 10., szerda

Dienes Eszter: Félálomban






Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.

Leskel az alkony,
bújik a csillag,
aki ma itt volt,
holnapra itt hagy.

Pörög a levél,
pihen a szárnyam,
gyerekkoromban
anyámmal háltam.

Megvan az ágyunk,
megvan a szárnyam,
anyám meg fű lett
messzi határban.

Apám, ő harmat,
anyámon csillog,
elűzik számról
messze a szitkot.

Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.









9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ugyehogyugye? Gondoltam, hogy tetszeni fog.
      Főleg ilyen hamarsötétedős, hideg estéken.

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Köszönöm kedves senki, vagy nevem senki vagy hogy is szólítsalak.
      Szeretem én is ezt a képet, már csak azért is, mert mikor lett masinám végre, ez az első kísérleteim között volt.

      Törlés
    2. A nevem senki. :-) Hát első kísérletnek is kiváló! :-))) Ügyi vagy...mindig mondtam! :-))

      Törlés
    3. Aha, már rájöttem ki vagy, de te nem vagy senki, mi ez az inkognitó?? :-D

      Törlés
    4. Kedves pipulka! Örülök hogy rájöttél :-) vagyok aki vagyok, jó ez így.

      Törlés
  3. "Felemel, elejt," De szép és milyen igaz!

    VálaszTörlés

Web Statistics