Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.
Leskel az alkony,
bújik a csillag,
aki ma itt volt,
holnapra itt hagy.
Pörög a levél,
pihen a szárnyam,
gyerekkoromban
anyámmal háltam.
Megvan az ágyunk,
megvan a szárnyam,
anyám meg fű lett
messzi határban.
Apám, ő harmat,
anyámon csillog,
elűzik számról
messze a szitkot.
Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.
De szép! :)
VálaszTörlésUgyehogyugye? Gondoltam, hogy tetszeni fog.
TörlésFőleg ilyen hamarsötétedős, hideg estéken.
A fotó se semmi! :-)
VálaszTörlésKöszönöm kedves senki, vagy nevem senki vagy hogy is szólítsalak.
TörlésSzeretem én is ezt a képet, már csak azért is, mert mikor lett masinám végre, ez az első kísérleteim között volt.
A nevem senki. :-) Hát első kísérletnek is kiváló! :-))) Ügyi vagy...mindig mondtam! :-))
TörlésAha, már rájöttem ki vagy, de te nem vagy senki, mi ez az inkognitó?? :-D
TörlésKedves pipulka! Örülök hogy rájöttél :-) vagyok aki vagyok, jó ez így.
Törlés"Felemel, elejt," De szép és milyen igaz!
VálaszTörlésIgen, így vagyunk mindannyian.
Törlés