2014. december 4., csütörtök
Piros Miklós
Azt hiszem álszerénykedni nincs okom, mert ahogy egyik néni mondta az ünnepség után, egy színész veszett el bennem.
Rengeteget nevettünk, nem hiába készültem annyit. Két krampusz és egy manócska is segítségemre volt egyik ötgyerekes kolléganőnk kislánya személyében. Persze a poénokat sokkal jobban tudják értékelni a bennfentesek, de azt hiszem még a ma kezdő vadonatúj kolléganő is jól érezte magát.
Az öregecskék édességet kaptak, a munkatársaknak külön marhaságokkal készültem. Pl. az új kolléganő, aki takarítani fog egy WC pumpát kapott "szükséged lesz rá" megjegyzéssel. Aki a szomszéd faluból jár bicajjal, ő szolgálati járműként matchboxot, eddigi kitartása jutalmául, az egyik házi gondozó rózsaszín bundabugyit a télre való tekintettel, a főnöknőnk, aki éjszaka is dolgozik, ócska elemlámpát, aki most járja a nővér iskolát, régi iskolatáskát és hasonló bolondságokat.
A legnagyobb darab kolléganőt, aki tényleg igazán nagy darab, az ölembe ültettem, mint a Mikulás szokta a gyerekeket, hogy súgja meg a kívánságát. Néhány néninek bókolva kezet csókoltam, s bizalmasan bemutatkoztam Piros Miklós néven, megkérdeztem, eljönne-e az ünnepség után kávéra.
Voltak harsány kacagós, és megható pillanatok. Egyik új nénink vezetékneve Peták. Tudtára adtam, hogy rendkívül örülök, hogy közöttünk van, mert ezután a főnöknő, már nem mondhatja, hogy nincs egy petákunk se. Egyik nénink olyan, mint egy hatalmas gombóc, nagyon szeret enni. Amúgy nagyon kis csendes, mosolygós, szavát se lehet hallani, mindent nagyon megköszön.Valamikor fiatal korában ült repülőn. Erről faggattam, mert erre nagyon büszke. Hol járt? Németországban. És adtak valamit a repülőn? Átszellemült arccal válaszolt: Enni!
Volt, aki a fél életét elmesélte a Mikulásnak nagy komolyan. S volt akit ketten segítettek hozzám, de mégis odabotorkált, s mikor kérdeztem tőle jött-e már magához a Mikulás, csak szerényen, halkan suttogta: Eddig még soha!
Hol volt az ő idejükben Mikulás? Hol volt csokoládé, meg cukorka?
Valakinek a testvére is eljött, egy nagyon aranyos néni, akit jól ismerek. Őt is kiszólítottam a végén, elkezdtem kérdezgetni, szépen válaszolgatott is, aztán egyszer csak felkiáltott: Két órája itt ülök, és gondolkodom, ki lehet a Mikulás, én ismerem ezt az asszonyt, ismerem ezt az asszonyt! Pipulkaaaaa! Hát te vagy? Viharosan ölelt puszilt, mit sem törődve a többiekkel, akiknek esetleg sejtésük se volt, ki a nagyszakállú. :-D
Egyik nénink szinte teljesen süket, az ünnepségből se igen hallott semmit, de mikor rákerült a sor, valahogy értésére adtuk, hogy mondja el azt a szép verset, amit tud, mert felvételt készítünk és az Északi sarkon majd leadja a TV.
Különben rengeteg verset tud, egészen hosszúakat is. Mindig nagyon megmelegedik a szívem, mikor elmondja valamelyiket. S most külön nekem, a Mikulásnak szavalt. :-)
https://www.youtube.com/watch?v=pX7Gn14qg5I
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem csak hegymászó, de akkor színész (vagy humorista?) is lehettél volna. Nem baj, Pupulka lettél és sokakanak örömöt szereztél/szerzel. Vicces Miki Anyó lehettél! :-)
VálaszTörlésKönnybe lábadtak a szemeim, amikor írtad, hogy egyik néninél még sosem járt a Mikulás...
Megnéztem a videót is, megható.
Pipulka Mikulás Anyó :-)
Ma nálam is járt munkahelyen egy 90 feletti nénike. Olyan fitt volt testileg és szellemileg, alig saccoltam 60-nak (!).
Az új lakóinknál még sose járt a Mikulás, csak most először. Az ő gyerekkorukban nem volt ilyen luxus. Tavaly is volt egy napközis néni, aki teljesen megdöbbent, mikor szólították: Én is kapok??? Ilyen még nem volt!
TörlésÁllítólag otthon is csak szorította este a csomagot, le se akarta tenni. :-)
nekünk is van nagyon fitt 90 éves nénink, ő a főnöknő személyi titkárnője. :-) Ha postára, hivatalba, patikába kell szaladni, Mária néni veszi a kabátját, a botját és indul. Most kapott egy igazi pecsételőt a Mikulástól, amivel bármi ügyben eljárhat. fenyőfát ábrázol. :-)
A régiek, már megszokott vendégként várják
Ja, épp Mária néni mondta ma délelőtt izgatottan nekem a folyosón: Ma jön a Mikulás!
TörlésMa?? Azt hittem holnap.
Nem, nem, ma jön!
:-)
Szólni sem tudok, meghatódtam. ♥
VálaszTörlésIstenem,de édes a néni!!!! és milyen szuper színész! mert nem csak elszavalta,hanem ülve el is játszotta.....Tüneményes!
VálaszTörlésHát Pipulka!!!! te egy CSODA vagy!!!! örülök,hogy "ismerhetlek" !!!!!
Lányok, én két hétig azon kacagtam, ahogy eszembe jutottak a dolgok egy-egy néninek, bácsinak, kolléganőnek. Most két hétig azon fogok, ahogy majd visszaemlékszem egy-egy jelenetre. Persze a többiek, s a főnőknő is nagyban hozzájárult a sikerhez, hisz rengeteg ötletet adtak, miközben faggattam őket.
VálaszTörlésMinden pátosz nélkül mondom, hogy annyira boldoggá tett ez a délután látva mások örömét!
Megtiszteltetés, hogy én lehettem a nagyszakállú. :-)
Az egyik kolléganő fotózott, de azokhoz majd később jutok csak hozzá. Mariska néniről a Mikulás személyesen készítette a felvételt, hogy azonnal ladhassa a TV-ben. :-D
De tetszik! :-) Köszönöm, hogy leírtad és a videót is.
VálaszTörlésOlvastalak ám... csak most kicsit elvagyok...
VálaszTörlésKöszi.... nagyon jó volt olvasni...A munkádba bele viszed a derűt is...és ez biztos jó....
Nem baj, Verocska, nincs mindig az embernek kedve, ideje, akármilye, nekem sincs.
TörlésTudod ezt derű nélkül szerintem nem érdemes csinálni. Mindig azon vagyok, hogy megnevettessem az öregecskéket.
Hazafelé az ünnepségről még be kellett ugranom az egyik ágyban fekvő nénihez esti ügyleteket intézni, a kapuban ott is gyorsan magamra húztam a gúnyát. És milyen jól tettem!! Olyan örömet szereztem neki, hogy még ma is azt mondta, alig várja, hogy jöjjön az unokája és elmesélje neki, hogy járt nála a Mikulás. :-)
Szóval ezt csak derűvel érdemes. Úgy mindenkinek ezerszer jobb!