„Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő”?

El tudja veszteni, vagy a Mick Jagger által kikövezett úton haladva még 72 évesen is színpadon lesz majd?

A Stones-ból Keith Richardsot figyelem inkább. Az utóbbi pár évben rottyant egyet, de egy alkotó addig él, ameddig dolgozik. Vannak persze képességek, amelyeket ha elveszít, jobb, ha leteszi a lantot, de akkor alkot tovább más módon. Pont múltkor beszélgettünk erről. Arra jutottunk, hogy kellene egy rakendroll-nyugdíjasközpont.

Viccel?

Nem. A zenészek megszokták és szeretik a közösségi létet. Nem szeretnénk öregen egyenként kinézegetni egy-egy ház ablakából, figyelve a forgalmat. Másrészt elég rossz a zenészek nyugdíja. Jókat buliznánk, muzsikálnánk odabent. Éltem már közösségben, szóval tudom, hogy amikor az ember gyengébb és tehetetlenebb, jó másokkal összefogni, egymás seggét kitörölni. Tibcsi és a Fogatlanok. Bandi And The Aranyérs. Livius és a Szottyadt Herék. Évente kioszthatnánk az Arany Kacsa Díjat, hetvenes groupie-k begördülnének a klubszobába minden pénteken és szombaton...

 ****

Bizonyára szakmai ártalom, hogy ezt a részt emelem ki, de marhára tetszett, hogy valakinek eszébe jut ereje teljében ilyenekre gondolni. Nem jellemző, hisz többségünknek fogalma sincs mivel jár az öregség, amíg nem érünk bele, vagy nem kerülünk vele közeli kapcsolatba valaki révén.

A teljes cikk itt olvasható:
http://fesztival.mandiner.hu/cikk/20150610_nem_akarok_uj_vasfuggonyoket_kiss_tibi_interju_mandiner