2015. november 29., vasárnap

Úriemberek





Kihalófélben lévő faj, igaz? :-) Hát ezért is megy ritkaságszámba, ha egyetlen nap alatt kettővel is találkozik az ember.
Vonatunk utaztunk, velem szemben egy idősebb hölgy, mikor felszállt egy korosabb házaspár és leültek a mellettünk lévő szabad helyekre. A néni mellém, a bácsi a hölgy mellé. Az út alatt nem tudom hányszor köszönte meg udvariasan a bácsi a helyet mellette lévő útitársának.
A házaspár beszélgetett, de időről időre minket is bevontak valami módon a társalgásba. Szeretem az ilyet. Sosem zárkózom el, ha látom, hogy valaki  szívesen beszélgetne. Így jártam pl. akkor is, mikor Lacibaráthoz utaztam Keszthelyre. A vonatpótló buszon egy nő ült mellém, akivel pillanatok alatt összeismerkedtünk, hamar rájöttem, hogy hívő, így egy bizonyos mondata után idéztem egy igét, mire felcsillanó szemmel kérdezett rá, hogy tán én is? Annyira jól elbeszélgettünk, hogy az elváláskor még meg is öleltük és csókoltuk egymást, mint régi ismerősök.
Ez a házaspár is nagyon szimpatikus volt.
-Látod így szép a hajad!-mondta kedvesen vele szemben ülő feleségének- Ilyen természetes hullámosan, nem úgy becsavargatva. Ezért szerettem beléd!
-Igen, de az már régen volt. Hatvan éve.
Meghatódtam. Micsoda különlegesen szép dolog, hogy valaki hatvan év után is szépnek lássa a felesége haját! Különben valóban szép volt, én is megcsodáltam mindjárt, mikor leült mellém. Sűrű és szinte egy ősz szál se volt benne.

A másik úriembert már egy másik vonatnál láttam. Jómagam az indulásra vártam, kukucskáltam ki az ablakon, mikor befutott mellénk egy szerelvény.
Az idősebb, ősz hajú kalauz leszállt, megállt az ajtó mellett és mindenkit egyenként lesegített. Akinek különösebben nem volt rá szüksége, annak csak finoman a karját nyújtotta, akinek jobban, annak a csomagját is levette, vagy hagyta, hogy rátámaszkodjon. És nem csak nőkkel volt udvarias, az idősebb férfiaknak is segített.
Jól esik a szívnek ilyeneket látni.




15 megjegyzés:

  1. De jó ilyet olvasni! El is homályosult a szemem.

    VálaszTörlés
  2. Köszönet jár érte, hogy megosztottad velünk, mert igen ritka pillanatokban volt részed!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nincs mit, úgy éreztem másnak is jelenthet valamit. Persze jobb volna, ha ez lenne a mindennapos. :-)

      Törlés
  3. De jó!!!!!! Még sincsen teljesen kiveszve a kedvesség!!!!:)

    VálaszTörlés
  4. Ritkaság ebben a rohanó és közönyös világban.Nem tudom, egy nagyvárosi buszon-vonaton-héven történnek-e még ilyesmik, de gyanítom, nem. Egyrészt mindenki, mindig rohan, s ilyesmire nincs ideje, másrészt leszoktunk az érzelmek kinyilvánításáról - habár talán érzelmek még vannak valahol elrejtve bennünk. Nem is vállaljuk fel énünket, érzelmeinket igazából mások előtt. Ez valahogy nem menő...
    Kár, mert nincs benne mit szégyellni.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindkét eset budapesti vonaton történt csak más vonalon. Ezért is volt számomra különösen kedves. :-)
      Természetesen itt a helyi buszjáraton az ilyesmi nem különleges, hisz sokan ismerjük egymást.

      Törlés
    2. Megleptél... Amúgy 'előítéletes' vagyok a pestiekkel, ezt nem gondoltam volna....

      Törlés
    3. Megvallom, kicsit én is. De hogy az illetők hol laknak arról igazán fogalmam sincs. Annyi kiderült, hogy az idős házaspár Szegeden ismerkedett meg.

      Törlés
  5. Az ember már szinte felkapja a fejét, ha ilyet lát, tapasztal.
    Nem akar hinni a szemének, pedig olyan kevés kellene hozzá, egy kis figyelmesség, egy mosoly, egy kedves mondat.

    Kár, hogy nem sokan tudják kipréselni magukból azt a kis figyelmességet...mennyivel szebb napjai lennének sok embernek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, bizony. Például nem rontanának rá az emberre a próbafülkében. :-) Bár ahhoz még csak figyelmesség se kellene.

      Törlés
  6. Jó ilyenekről olvasni...Bár én nem utazom és nem járok busszal, ...
    Nekem az ilyenekről mindig az jut eszembe, hogy ha az utcán megyek itt nálunk,lehajtja a fejét ,és elmegy köszönés nélkül mellettem, tudom hogy "bevándorló",mert szokás, ha ismerjük ha nem egymást , köszönünk...Igaz régen "beszédesebbek", kedvesebbek voltak az emberek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Régen más volt. Kár, hogy elmúlt.
      Szerintem pontosan egy bevándorlónak kéne előre köszönnie ha új helyre költözik. Legalábbis én így csináltam annak idején. Nekem kell beilleszkednem, nem az ottaniaktól várnom, hogy hozzám alkalmazkodjanak.

      Törlés

Web Statistics