Jolánka néni és a többiek

Lakik néhány demens öregecske is az otthonban, s ez olykor nagyon mókás, olykor nagyon bosszantó, olykor félelmetes dolgokat is okoz. Például az nem vicces, mikor egyik neki esik a görgebotjával a másiknak, vagy az csak először aranyos, mikor terítés közben Annus néni benyit a nappaliból és a helyére akar ülni, ami épp annál a kis ablaknál van, ahol a konyhából kiadjuk egymásnak a dolgokat. Mikor 5 percen belül már ötödször akar lehuppanni épp oda az útba, az már nem annyira aranyos. Az persze megint újra aranyos, mikor ebéd után pár perccel megkérdezi, hogy ebédeltünk-e már, s mikor válaszolunk, hogy igen, akkor csak annyit mond: Ja, akkor jó. De az már megint nem aranyos, ha a később érkezőnek megtalálja a tányérját félretéve és belekanalaz.
Az idő aztán persze mindent megszépít, és egy-egy értekezleten, névnapozáson kacagva, gurgulázva emlegetjük fel az ilyen dolgokat. Félreértés ne essék, nem kikacagva, inkább amolyan gőzlevezetésképpen, mert a nővéreknek is szüksége van erre, bármilyen hihetetlen.
Egyik visszatérő témánk, mikor drága Misi bácsi kiballagott a három házzal odébb lévő boltba, de visszafele jövet elszakadt a nadrágjában a gumi. Az épp szolgálatban lévő kolléganőnek csak az tűnt fel, hogy Misi bácsi áll az egyik kerítésbe kapaszkodva és nem mozdul onnén. Szegény nem tudta mit csináljon. Kapaszkodjon-e, a botját fogja-e, tartsa-e a kezében a vásárolt árut, vagy a nadrágját fogja, hogy le ne csússzon. Végül kolléganőnk mentette ki szorult helyzetéből, mert mögé állt, megfogta a gatyája derekát és mondta neki, hogy induljon. Misi bácsi félve nézegetett hátulra, hogy biztos ott vannak-e mögötte, így ért be a díszmenet az otthonba.
Vagy mikor kolléganőmmel kíváncsian néztünk ki a konyhaablakból az udvarra, ahol épp két demens néni feltűnően hosszan elbeszélgetett egymással. Nem tudtok elképzelni mi lehet a téma. Aztán hirtelen eltűntek, már hallottuk, hogy benn vannak a folyosón és Jolánka néni, aki hajlamos agresszív lenni, felemelte  a hangját. Valamin variáltak, hogy most Marika néni itt lakik-e vagy nem és hogy került ide, mit keres itt. Gyorsan elindultam feléjük, hogy megelőzzek valami csimbummot, mire Jolánka néni meglátva engem felderült: Na látja, ott jön egy fiatalember, majd megkérdezzük tőle!
Vagy mikor az újonnan érkezett Feri bácsi meglátva engem felderült: Párizsi Pancsa, hogy kerülsz te ide??
Vagy mikor Bözsi néni kora hajnalban átmegy Józsika szobájába, aki nem tud segítség nélkül járni és felébreszti, hogy menjenek a boltba. Vagy épp átmegy a harmadik szobába és  a sötétben keres magának az egyik szekrényben egy kabátot, mert  ha el akar kóborolni az utcán, azt mondjuk neki, ne menjen, mert  hideg van kinn. És persze pont az egyik legháklisabb lakó kabátját sikerül megkaparintania.
Se szeri, se száma az ilyen eseteknek.
A tegnapi hosszú műszak vége felé valami furcsa zaj jött a folyosóról, mire kolléganőm felpattant és máris szaladt. Én utána.
Jolánka néni csetlett-botlott az udvari ajtó felé, miközben az ablakpárkányba kapaszkodva levert onnén egy befőttesüveget, amibe valaki muskátlihajtásokat rakott gyökereztetni.
Összeszedtük a romokat, majd kolléganőm mosolyogva konstatálta, hogy mi volt a botladozás oka.