Tökéletes hangulatkép, egy tökéletes kompozíció. :) Nemcsak azzal örvendeztetsz meg, hogy írtál, hanem a minőséggel is, ami (mondhatni) a "szokásos". :) Hiányoztál, mert a posztjaid a hétköznapi túlélést segítő művészi élménnyel érnek fel. Akár túrázol, akár haikut írsz, akár fotózol: terápiás és lélekgyógyító. Csodálatra méltóan. Köszönöm!!! :) Luca
Huh, hogy ezt milyen jól megfogalmaztad, Luca! "posztjaid a hétköznapi túlélést segítő művészi élménnyel érnek fel" No ezzel én is- mint a művész, bruhahaha-,épp így vagyok. Az ilyen pillanatok erőt adnak a hétköznapokhoz. S az észrevételük talán jelzik is számomra, hogy még nem kérgesedtem be, még van bennem lélek, még tudok meglátni valami teljesen szürke és egyszerűben is valami különlegest. A cicát különben Haminak hívják és Ilus néni imádott állatkája, akit először nem akart, de most már elválaszthatatlanok. A névadó én voltam. :-D Odavagyok a színéért.
Jó helyet talált magának Hami :) Abban igazad van, amíg meg tudod látni a szürkében is a különlegest, addig Te magad sem szürkültél el. Örülök, hogy írtál! <3
Igaziból magamnak is. Még nem találtam meg az okát, miért is hanyagoltam el a blogom. Próbálok gondolkodni rajta és tenni az ügy érdekében, hogy másképp legyen. mert túa bizony volt sok, és képek is vannak degesznyi zsákkal.
Pipulka, de jó, hogy jöttél!!
VálaszTörlésKöszönöm az örömöd! :-)
TörlésTökéletes hangulatkép, egy tökéletes kompozíció. :) Nemcsak azzal örvendeztetsz meg, hogy írtál, hanem a minőséggel is, ami (mondhatni) a "szokásos". :) Hiányoztál, mert a posztjaid a hétköznapi túlélést segítő művészi élménnyel érnek fel. Akár túrázol, akár haikut írsz, akár fotózol: terápiás és lélekgyógyító. Csodálatra méltóan. Köszönöm!!! :)
VálaszTörlésLuca
Huh, hogy ezt milyen jól megfogalmaztad, Luca!
Törlés"posztjaid a hétköznapi túlélést segítő művészi élménnyel érnek fel"
No ezzel én is- mint a művész, bruhahaha-,épp így vagyok. Az ilyen pillanatok erőt adnak a hétköznapokhoz. S az észrevételük talán jelzik is számomra, hogy még nem kérgesedtem be, még van bennem lélek, még tudok meglátni valami teljesen szürke és egyszerűben is valami különlegest.
A cicát különben Haminak hívják és Ilus néni imádott állatkája, akit először nem akart, de most már elválaszthatatlanok. A névadó én voltam. :-D Odavagyok a színéért.
Jó helyet talált magának Hami :)
VálaszTörlésAbban igazad van, amíg meg tudod látni a szürkében is a különlegest, addig Te magad sem szürkültél el.
Örülök, hogy írtál! <3
Legalábbis remélem, hogy így van. :-)
TörlésAzt mondod "Bekanyarodott csendben
VálaszTörlésa sarkon a tél" ? még nem érzem ugyan, de tény, hogy itt van a kertek alatt :)
Szeretem haiku és hangulatához illő a cica színe/fotója is.
Itt bizony reggelente már érződik a kanyar Orsikám. :-D
TörlésAmúgy meg, csak halkan mondom: nagyon hiányoznak a hangulatos, túrás beszámolóid...
VálaszTörlésIgaziból magamnak is. Még nem találtam meg az okát, miért is hanyagoltam el a blogom. Próbálok gondolkodni rajta és tenni az ügy érdekében, hogy másképp legyen. mert túa bizony volt sok, és képek is vannak degesznyi zsákkal.
Törlés