Pünkösd vasárnap

Eleinte egy tengelic fújt riadót a bodzafa csúcsán, aztán megérkezett a rozsdafarkú is. A kis büdös beletojta a tojásait a terasz gerendájára hevenyészett módon feldobott, réten talált fészekbe, ahelyett, hogy a biztonságos kuckóba építkezett volna. Alig győztem kibiztosítani egy ócska esernyő nyelével, hogy le ne pottyanjon az alkotmány. Azóta már a második fészekaljat költi a gyorsotthonban.
Áldott csend, ma nem szól egyetlen fűnyíró sem, fekszem az udvarban a szivacson és lesem az énekes rigót. Reggelente csodálatosan dalolt mostanában a bodzán, most kiszúrom, hogy mohát hord a lombok sűrűjébe. Óó, fészket rak ő is nálam, hurrá!  Előbújik, landol a fűben, gyüjtöget aztán irány újra az ágak közé. Belesekedek. Már szép kerek, formás a bölcső, remélem itt marad.
A cseresznyefa körül seregély mókázik sárgarigó hangot mímelve, fenn a kék égen cikáznak a fecskék, szerencsére itt még van egy csapat.
A galambocskát ma még nem láttam, de tegnap megtalálta magának a téli madáretetőt és hintázás közben sokáig csipegetett. A szomszédban vígan hápog a kacsa sereg jó dolgában.
Huba a fejemhez hajtja fejét, egyfolytában fészkelődik mikor mozdulok, hogy továbbra is hozzám érhessen, érezhesse a közelségemet. Mamusz a járda hűvösét választja, ott nyúlik el pihenőre.
Mennyei béke. Oly gyönyörűséges minden és oly boldog vagyok.
Pünkösd vasárnap.