Csütörtök délidőben csörgött a telefonom:
-Na, pakolsz már? -érdeklődött Tibor.
Én épp ezerrel dolgoztam, ebédhordáshoz készültünk.
-Jaj, dehogy pakolok, hát dolgozom gőzerővel, meg különben is mit pakoljak annyit két napra, majd este indulás előtt bedobálok néhány cuccot azt jóvan- válaszoltam gyorsan nagymellel.
-Hát én több ideig pakolok-mondta ő, s ezt meg is tapasztaltuk a blogtalálkozón, mert Tiborék csomagjából még szemeteszsák, műanyag pohár meg ki tudja mi minden előkerült.
Egy négyes fogat-köztük én-már csütörtök éjjel megérkezett a helyszínre és birtokba vette Viczelekék bajánsenyei házikóját.
No hát kérem nesze neked nagyképű Pipulka, aki pikkpakk bepakol, bizony mikor szedtem ki a holmim, szembesültem a kemény valósággal, hogy az összes bugyim és zoknim otthon hagytam. :-))
Másnap reggel Viczeleknének kellett vásárolnia számomra ezt-azt mikor boltba mentek, hogy túlvészeljem a hétvégét. Viszont még pluszba ajándékba is kapott az eladótól egy bugyit, amin valami maszat volt. Igaz, Ozser, aki elkísérte Eleknét a piacra, rögtön ott a helyszínen megállapította, hogy az ajándékbugyi kicsi lesz.
No szóval, így jár aki nagy mellszélességgel jelenti ki Tibornak, hogy mi a fittyfenét kell annyit pakolni.
Sajnos a találkozóról egyetlen képet sem tudok mutatni, mivel nem volt nálam fényképező, így csupán az emlékek maradnak, de ugye az sem kevés.
Kinnalvás a csillagos égbolt és a fenyőfák alatt, ágyba, vagyishogy hálózsákbakávé reggelente, Ozser utolérhetetlen slambuca és orosz hússalátája, aminek az íze még mindig a szám sarkában, a pajta zuhanyzó és a szivesház ( budi), egy kifogyhatatlannak tűnő zöld, gömb alakú üveg, Elekné által sütött húsz mázsa vecsési káposztás lángos, dimbek-bombok, éjjeli túra, szőlőhegyi kis tanyán hirtelen támadt barátok szíves invitálása egy pohár borra, Viczelek gondos útvonaltervezései vízszintes állapotban búvárfelszerelésben, száguldás a cseh csodában fejdöntögető huzatban, nénike csavarókkal a hajában egy őrült nagy kaukázusival az út szélén, házikóból kinőtt fa, egyik templom, ami vándorló fényeivel csupa misztikum, s egy másik ami gyönyörű kékségével, ki tudja hány éves padjaival maga az ősi ige.
Pillanatképek, felvillanó fények, ízek, hangok.
Reméljük jövőre újra!
