Egy kis kirándulás,

amihez szép napsütés adatott, még ha közben nagyon köhögtem is, és fájt a torkom, és nem szelelt az orrom.

Közalkalmazotti

Ugye mivel én ilyen fontos személyiség vagyok, hogy közalkalmazott, jár nekem az évi akárhányszori utazási kedvezmény.

A tavalyival úgy jártam, hogy a hátizsákomban egyszer kiömlött gombszaggató nedű miatt igen szagos lett, úgyhogy a pénztáros nénik ájuldoztak, mikor bedugtam nekik a lyukon. Jó sok szellőztetéssel tudtam csak semlegesíteni az illatot.

Az ideit még nem sokat használtam, de pénteken hosszabb útra indultam, így beraktam a nyomtatványt.

Itt a helyi volánbuszosok ritkán kérik el, nagyon nem is készítettem elő. 

Begördült a busz a megállóba , közben láttam, hogy egy volt kolléganőm nagy batyukkal, süteményestálcával szalad, hogy elérje. Így félszemmel figyeltem csak a sofőrsrácra, de a rend kedvéért megkérdeztem, pecsétel-e.

-Igen-válaszolta ő, majd hozzátette- Mit írjak rá?

- Én tudjam mit írjál rá? -válaszoltam értetlenkedve- Nekem olyan mindegy, tőlem azt is ráírhatod, hogy szeretlek.

Kolléganőm is szerencsésen odaért közben, felcihelődött, én a batyuim mellé odanyaláboltam a lepecsételt nyomtatványt  és indultam helyet keresni.

-Icuka itt jó lesz?

-Kicsit hátrább!

A busz közben elindult, végre mi is lehuppantunk, megszabadultunk a motyóktól, s a kezemben szorongatott papírt is összehajthattam, hogy eltegyem. Fél szemmel, csak úgy véletlenségből közben rápillantottam, de már visítottam is a röhögéstől:

-Te hüüüülye vagy!!!!!!!!!

A sofőrfiú igaz, már bőszen haladt az úton, de egyfolytában várakozóan sandított hátra.

Azt hiszem elégedett lehetett a hatással. :-))

Képes Géza: Igen de

barát?
igen
de
nem ér rá –

szerető?
igen
de
nem ér rá –

kártya-
partner?
sakk-
pertner?
séta-
partner?
igen
igen
igen

de nem ér rá

más-más irányban
loholunk
pedig mehetnénk
lassan
kézenfogva
együtt bomlásnak
indult
az emberiség:

a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük –

barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.

Mammka-féle

Nagyon szeretem, mikor Mammka filmeket ajánl a blogján. Azok mindig olyan igazi, szép filmek szoktak lenni, amit jólesik nézni.
No tegnap véletlenül ráakadtam egy ilyen Mammka-féle filmre, leglábbis rögtön Ő jutott eszembe, ahogy elkezdtem nézni.

http://www.youtube.com/watch?v=oEFjZf4wjxA

Belélegeztem....

Belélegeztem
az eget. Bárányfelhők
folynak szememből.

Tesch Gábor Ferenc: õszutó

Az elszáradt rózsákat rég kidobtad,
mondván: halott virág ne éljen a házban.
Talán az őszutó tette, talán a
kedvem hozta. Valahogy több volt a barna
levél, mint a sárga. Hűvösebb idők,
sötétebb délutánok jöttek. A posta
hetente. Mesélted, hogy apád az italt
nem szégyellte, de szerette. Na és. Nincs
mit bánni. A házba a kavicsos út
felől könnyebb bejárni. Most kabátot és
kesztyűt veszel. Csontjaid is fáznak. Belül
fázol. Határozott céljaid voltak
még tegnap este. Én mentem a menthetőt,
te magaddal vitázol. Így és ennyi.
Igyekszem a ritmusod még idejében
felvenni, bár kétségtelenül gyors tempó.
Ha huzamosan előttem jársz nem tudlak
követni. Sajnálnám a végét. Spájzban
zsák krumpli, hagyma, mogyoró, egy kampó.

B.Radó Lili: Emlékül

Te nem szereted, csak a piros rózsát?

Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,

Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?

Te csak az izzó napot szereted,

meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,

csak sápadt pír, csak távoli derengés,

amin az ember egy kicsit mereng; és

virág se vagyok, kitűzni való,

csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.

Mezey Katalin: Olyan közel

Olyan közel engedtelek magamhoz,
hogy már végképp
sosem fogom megtudni:
ki vagy.

Ily gyorsan?

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=JRqPJdgdnIM

Már csak keskeny sáv

a nappal az ég alján.

Ily gyorsan eltelt?

Popper Péter

"Nem lehet harmonikusan együtt élni valakivel, ha nincs benne a kapcsolatban az a motívum

is, hogy nem tehetek meg a másikkal bármit, mert elveszíthetem. Feltételekre szükség van.

Ezt persze nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az az infantilis vágy, hogy

feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. A valóságban nem működik."

Paklenica

Erdős Olga: A nappali kanapéján

Konzerválnám ezt a percet veled.
Befőttes üvegbe raknám, aztán
a polcra, és csak akkor bontanám
fel, ha túl sok a hétköznap. Rájárnánk,
mint baracklekvárra a gyermek.
Kenyérre kennénk a meghittséget,
mely úgy bújna nyelvünkhöz,
ahogy most én hozzád
az ősz eleji szürkületben
a nappali kanapéján.

Nővérszáj anno x éve :-)

-Miért nem fiút hoztatok?
-Mert azok épp elfogytak a kórházban,  lányból meg sok van és olcsóbb.

Lurkószáj

De jóóó, nagy vagyok, nagy vagyok, nagy vagyok!!!
-És az miért jó?
-Mert elérem a fahéjat!    (egy magasabb polcon van)
-És még mért jó?
-.....
........
......
...nem tudom...


( 12 éves)

Pihenőben

Finy Petra: Alíz végre alszik egy jót

Az idős házaspár reggelente kijárt a temetőbe
Mindig elhajtottam mellettük
Pont a kanyarban értem be őket általában
És megbámultam a csodálatosan csillogó kapákat és gereblyéket

Karácsonyra kaptak egy tandembiciklit a fiuktól
Ezért tavasszal már ezen a gyönyörű ikerbiciklin
Hajtottak ki jól ápolt halottaikhoz

Az asszony ült hátul
Ő egy kicsit gyengébb volt
Nehezebben ment neki a tekerés
Meg néha szédült is
Ezért a férfi sokszor egy hevederrel rögzítette az üléshez

Talán így történhetett, hogy az öregember csak
Akkor vette észre az asszony halálát
Amikor leszállt a bicikliről

Nem kezdett el jajveszékelni
Csak ennyit mondott ijesztő nyugalommal:
- „Alszol, Alíz? Aludjál, Alíz!"

Érintés

"Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja van, talán több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában elmondja: „Nagyon örülök, hogy látlak!”

(Dr. Nyitrai Erika)


http://www.nlcafe.hu/nlpsziche/20111204/miert_felunk_az_erintestol_/

Augusztus 31.

Egyetlen, selymes
karamellcsepp nyelvemen:
ennyi volt a nyár.

Könyv

Nemrég olvastam Erdős Renée A nagy sikoly c. regényét.
Még semmi nem került eddig tőle a kezembe, de ez  valami olyanféle hatással volt rám, mint Németh László Iszony c. könyve, vagy talán még inkább olyannal. Napokig csak ekörül forgott az agyam, teljesen rám telepedett és nem hagyott szabadulni. Nem maga a történet volt a számomra az érdekes, hanem a párbeszédek, a különböző szereplők elmélkedése, gondolatai ugyanabban a témában. Mint vélekedik  az ünnepelt színésznő, az egyszerű hétköznapi fiatalasszony, az önmagát keresgélő fiatal lány, a mindenki által imádott rokon hölgy, a családba tartozó püspök, az édesanya, a nagynénik, s hogy ábrázolódik ki mindannyiuk saját kis nyomorúsága. A befejezés sem adott számomra megnyugvást, sőt.
Nagyon tetszett, de közben mégis vártam, hogy vége legyen, és szabaduljak tőle. Talán azért, mert az már túl sok volt, hogy nem csak a való életben, de még az olvasmányomban is az asszonyok sorsával szembesüljek ilyen mértékben?

Színek, illatok...

Színek, illatok.

Emlékké aszalódik

lassanként a nyár.

Elázva

Ezüst

Ezüst csíkokat
rajzol csigák nyálkás teste.
Felfénylik a hold.

Újfent

Egy Turgenyev elbeszélés kapcsán újra megállapítottam, amit már annyiszor, hogy nálam az oroszok messze vernek mindenkit írás terén.
Hogy is szokták ezt mondani manapság? Vérprofik.

Közeleg

Csudálatosan közeleg az est.

Rózsaszínre festett házfalakról
sűrűn, mézesen folyik le a nap.
Csendgombolyagok úsznak a kert fölött,
lenn a fűben fényeshátú bogarak vonulnak
messzenéző hegyek felé.
Milyen meleg a szelíd tehenek háta,
s hogy csurran dorombolva a tej
gyógyító füvekkel teli tőgyükből!

Nézlek.
Ingemen átviláglik a szívem,
mint felhők mögül a hold.

A különc