Paklenica

Erdős Olga: A nappali kanapéján

Konzerválnám ezt a percet veled.
Befőttes üvegbe raknám, aztán
a polcra, és csak akkor bontanám
fel, ha túl sok a hétköznap. Rájárnánk,
mint baracklekvárra a gyermek.
Kenyérre kennénk a meghittséget,
mely úgy bújna nyelvünkhöz,
ahogy most én hozzád
az ősz eleji szürkületben
a nappali kanapéján.

Nővérszáj anno x éve :-)

-Miért nem fiút hoztatok?
-Mert azok épp elfogytak a kórházban,  lányból meg sok van és olcsóbb.

Lurkószáj

De jóóó, nagy vagyok, nagy vagyok, nagy vagyok!!!
-És az miért jó?
-Mert elérem a fahéjat!    (egy magasabb polcon van)
-És még mért jó?
-.....
........
......
...nem tudom...


( 12 éves)

Pihenőben

Finy Petra: Alíz végre alszik egy jót

Az idős házaspár reggelente kijárt a temetőbe
Mindig elhajtottam mellettük
Pont a kanyarban értem be őket általában
És megbámultam a csodálatosan csillogó kapákat és gereblyéket

Karácsonyra kaptak egy tandembiciklit a fiuktól
Ezért tavasszal már ezen a gyönyörű ikerbiciklin
Hajtottak ki jól ápolt halottaikhoz

Az asszony ült hátul
Ő egy kicsit gyengébb volt
Nehezebben ment neki a tekerés
Meg néha szédült is
Ezért a férfi sokszor egy hevederrel rögzítette az üléshez

Talán így történhetett, hogy az öregember csak
Akkor vette észre az asszony halálát
Amikor leszállt a bicikliről

Nem kezdett el jajveszékelni
Csak ennyit mondott ijesztő nyugalommal:
- „Alszol, Alíz? Aludjál, Alíz!"

Érintés

"Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja van, talán több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában elmondja: „Nagyon örülök, hogy látlak!”

(Dr. Nyitrai Erika)


http://www.nlcafe.hu/nlpsziche/20111204/miert_felunk_az_erintestol_/

Augusztus 31.

Egyetlen, selymes
karamellcsepp nyelvemen:
ennyi volt a nyár.

Könyv

Nemrég olvastam Erdős Renée A nagy sikoly c. regényét.
Még semmi nem került eddig tőle a kezembe, de ez  valami olyanféle hatással volt rám, mint Németh László Iszony c. könyve, vagy talán még inkább olyannal. Napokig csak ekörül forgott az agyam, teljesen rám telepedett és nem hagyott szabadulni. Nem maga a történet volt a számomra az érdekes, hanem a párbeszédek, a különböző szereplők elmélkedése, gondolatai ugyanabban a témában. Mint vélekedik  az ünnepelt színésznő, az egyszerű hétköznapi fiatalasszony, az önmagát keresgélő fiatal lány, a mindenki által imádott rokon hölgy, a családba tartozó püspök, az édesanya, a nagynénik, s hogy ábrázolódik ki mindannyiuk saját kis nyomorúsága. A befejezés sem adott számomra megnyugvást, sőt.
Nagyon tetszett, de közben mégis vártam, hogy vége legyen, és szabaduljak tőle. Talán azért, mert az már túl sok volt, hogy nem csak a való életben, de még az olvasmányomban is az asszonyok sorsával szembesüljek ilyen mértékben?

Színek, illatok...

Színek, illatok.

Emlékké aszalódik

lassanként a nyár.

Elázva

Ezüst

Ezüst csíkokat
rajzol csigák nyálkás teste.
Felfénylik a hold.

Újfent

Egy Turgenyev elbeszélés kapcsán újra megállapítottam, amit már annyiszor, hogy nálam az oroszok messze vernek mindenkit írás terén.
Hogy is szokták ezt mondani manapság? Vérprofik.

Közeleg

Csudálatosan közeleg az est.

Rózsaszínre festett házfalakról
sűrűn, mézesen folyik le a nap.
Csendgombolyagok úsznak a kert fölött,
lenn a fűben fényeshátú bogarak vonulnak
messzenéző hegyek felé.
Milyen meleg a szelíd tehenek háta,
s hogy csurran dorombolva a tej
gyógyító füvekkel teli tőgyükből!

Nézlek.
Ingemen átviláglik a szívem,
mint felhők mögül a hold.

A különc

A dinnye

Elképzelendő egy pipulka volumenű házigondozónő, ahogy egyik kezében egy több mint 10 kg-os, sehogyse megfogható dinnyét, másikban egy teli szatyrot cipel, s már épp megérkezik az épp aktuális 92 éves hajdani tanítónő házához és lavíroz be a járdán, a dinnye egyre csúszna ki a hóna alól, s akkor paff megbotlik, elkezd előre, az ő kis csinos orra felé zuhanni.
Szóval elképzelendő az a pár másodperctöredék, s azalatt az agyban egyre ismétlődő kétségbeesett kiáltás: Jaj a dinnye, jaj, a dinnye, jaj a dinnye!!!!!!!!!!!!!!

A pipulka volumenű házigondozónő mostanig se érti a dinnye hogy menekült meg. Egyszerűen érthetetlen előtte a tény.
A térdéről lejött a plazúr, de ez igazán melléktermék.
 A dinnye él és virul, s remélhetőleg a 92 éves hajdani tanítónő pocakjában landol néhány nap alatt.

Csipesz 2.

Sok...

Sok csillag lehullt
éjjel. Sokszor kívántam.
Mindig ugyanazt.

Gondoltam ez most jól fog esni

Egyszerűsítsünk

Egyszerűsítsünk:
kiveszlek magamból, hogy
érezd hiányom.

(Dornis Szilvia)