Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem a közlemény rovatot.
Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?
Hát tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?
Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.
Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.
