Viseld gondját

Berta néni 89 éves. Állandóan fekszik, lábra már nem tud állni, maximum nagy nehezen az ágy szélére kiülni.
Ma este, ahogy fölé hajoltam, hogy pelenkát cseréljek, megszólalt:
-Van valami medál a láncon a nyakadban?
-Nincs-feleltem.
-Van nekem egy kicsi ezüst keresztem, a nagymamámtól kaptam elsőáldozásomra. A lánc már elszakadt, nem szeretném, ha a kereszt elverődne. Neked adom. Viselnéd?
-Ó, Berta néni, nem én vagyok arra jogosult, vannak magának unokái, dédunokái. Ez olyan érték, hisz még a nagymamájától kapta!
-Eh, van nekik elég ékszer, nem hordanának ilyen kicsiséget.  Ott van a varrógépen egy üvegben, hozd be! Kicsi piros kő van a közepén
Megilletődve vettem kézbe az öblös üveget és bevittem.
-Bogozd ki a lábam!-mondta Berta néni, aki közben megpróbált felülni, de beakadt a takaróba a lába.
Kiszabadítottam, kezébe adtam az üveget, Ő kihorgászta belőle a vékonyka láncot, aztán megpróbálta róla leszedni az apró keresztet. Sokáig bajlódtunk, neki se ment, nekem se szemüveg nélkül. Végül Ő tudta leügyeskedni és a kezembe adta:
-Fényesítsd majd ki otthon! Fogod viselni?
-Igen, biztos, hogy fogom.
-Most már a te gondodra bízom.

Hosszan öleltük egymást...