Kölcsön kaptam Babcsán Gábor Égig érő fal c. könyvét.
Ha már ez a nagy álmom nem valósult meg az életben, legalább olvashassak róla, az is valami.
Bár vannak dolgok, amiket úgysem fogok megérteni anélkül, hogy megtapasztalnám gyakorlatban, mégis nagyon-nagyon szeretem az ilyen mászós könyveket. Ugrándozik a szívem olvasás közben, és persze mindig fáj is, hogy lemaradtam a hasonló élményekről. Úgy érzem magam, mint a meglett felnőtt, aki nem kapta meg soha gyerekkorában a villanyvasutat, s ezt sehogy se tudja kiverni a fejéből.
A könyv előszavában ezt olvastam:
"Végül is nem szükségszerű, hogy a legjobb mászók tollforgatásban is kiválóak legyenek. Babcsán Gábor eddig megjelent írásai viszont valóban élményszámba mentek, s ezt a könyvét is garantáltan nehéz lesz több hétre beosztva végigolvasni."
No ez tökéletesen igaz. Alig kezdtem el, már körmöm rágva nézegetem az egyre fogyatkozó lapokat.
Mik ki nem derülnek :) Nem gondoltam volna, hogy falmászó ambícióid vannak.
VálaszTörlésMondjuk inkább úgy, hogy lettek volna. :-) Persze lehet, nem ment volna, de ezt már sosem tudom meg. Azt a két alkalmat, mikor az ikertesómmal cseppet belekóstolhattam, fenemód élveztem anno.
TörlésEttől falramászol? :-)
VálaszTörlésSajnos csak másznék.
TörlésBár ki tudja, egyszer hátha indítanak öreglányoknak is tanfolyamot, s akkor épp pénzem is lesz rá. :-D