Kakaskodások

Kislánykoromban gyakran néztem, ahogy apu tyúkot vág vagy anyu tyúkot bont, de ennyi volt az összes közöm a dologhoz.
Aztán házi gondozói pályafutásom egyik napján Margit nene bejelentette, hogy segítenem kellene neki, mert már egyedül nem tudja tartani is a tyúkot és vágni is. Kissé ledermedtem, de kifelé nem mutathattam semmit, elég gázos lett volna leégni az idős falusi asszony előtt, nem  kezdhettem picsogni.
Úgyhogy hősiesen tartottam a vergődő tyúkot egyszer, aztán másszor, aztán ki tudja hanyadszor. Szóval egészen belejöttem, de szerencsére eddig a kést még egyszer sem kellett használnom, azt sose bízták rám. Persze ha nagyon muszáj lenne, biztos azt is megcsinálnám, de egyenlőre szívesebben vagyok csupán segéd.
Nem olyan rég Ilus néni fogadott sápítozva, hogy jaj-jaj, valahogy le kéne vágnunk a kakast. No akkor ijedtem meg csak igazán, mert hatalmas, dromedár kakas volt az, s nem éppen jámbor fajta.
Ilus néni már előre bezárta a hidasba. (A hidas itt felénk a disznóólat jelenti, aminek van elől egy lehajtható ajtaja, oldalt pedig egy rendes. Kicsi padlása is van felül a széna tárolására)
Dupla kesztyűt húztam, mert alaposan be voltam tojva, hogy az az egedelem nagy jószág majd alaposan összecsipked. Erősítésnek a szomszéd Marikát is áthívtuk, így hárman kezdtünk az akcióba.
De hiába nyitottuk ki az oldalsó ajtót, a kakas bekuckózott a sarokba, ahová nem lehetett elérni kézzel. Próbáltuk zavarni, hajkurászni, de nem mozdult. Marika az első, lehajtható ajtón keresztül egy kapával igyekezett böködni, piszkálni, de amint kijött a sarokból és közeledtem volna hozzá, vissza is rohant. Ilus néni kétségbeesetten siránkozott, hogy jaj, most mit csináljunk, mit csináljunk!
Valami láda kéne, villant fel fejemben az ötlet, és elkezdtem keresgélni a kamrában. Találtam is egy nagy műanyag almás ládát. Na most hajtsad, Marika!
Az újabb akciónak kishíján az lett a vége, hogy a résen, ahol Marika bedugta a kapát, majdnem kiugrott a kakas. Végül pár sikertelen próbálkozás után csak  rá tudtam borítani a ládát, igaz, közben négykézláb már a hidasban voltam, tiszta szar lettem,  közben Ilus néni pedig majdnem elájult az izgalomtól.
A vágás sem volt piskóta, mert ketten kellett tartsuk. Egyikünk a lábait, másikunk a szárnyait, miközben Ilus néni bőszen nyiszálta a nyakát. Akkora volt, mint egy ló, nem tudom hány kg-ot nyomhatott, de jó sokat.

Hát ilyen előzmények után, ma mikor megérkeztem Ilus nénihez, azzal fogadott, hogy azért imádkozott, hogy 2-kor jöjjek, mert akkor akar levágni két kakast.
Atyaég!
Áttelefonáltunk Bözsi nénihez, hogy megbeszéljük vele, 2-re ő is jöjjön majd oda, hárman neki esünk.
Elszaladtam még máshová takarítani, majd pontosan, mikor 2-t ütött az óra, letettem a bicajt Ilus néni előtt. De mikor bementem az udvarra, Ilus néni és Bözsi néni már épp nyüstölte az egyik kakast, a másikat pedig egy kiváltképp csínos legíny simogatta, dédelgette az ölében, az meg ott üldögélt nyugodtan, békésen.

Hát így volt az újabb kakas eset. Nekem már csak a kopasztás jutott. :-)