2016. június 18., szombat

Sürgősségi





Padokon üldögélő emberek, ki infúzióval, ki anélkül, ki beszélgetve, ki csak csendben, van akin látszik a fájdalom, van akin nem. Esteledik. A kihelyezett TV készüléken a foci EB képei peregnek, nem igazán nézi senki.
A műanyag függöny mögül időnként szólítanak valakit, kikérdezik, aztán tovább várakozhat. Rengeteg fiatal orvostanhallgató jön-megy. Néha befut egy mentő, lerakják a beteget, aki magányosan vár a sorsára a folyosón.
Egy idősebb nő segítséget kér a testvére infúziójához a nővértől, de az foglalt. Az éppen ott lévő mentős készségesen siet oda, beállítja. A beteg kéri, hogy rakja gyorsabbra és érdeklődik mennyi idő még? A mentős komoly arccal válaszol: Még 6-8 óra. Aztán elneveti magát. Kell a humor, mint falat kenyér.
Néha hívnak valakit és elkísérik ebbe vagy amabba a vizsgálóba. Újak jönnek, régiek még mindig várakoznak, telnek a percek, a félórák, az órák, besötétedik. Vannak akik nagyon-nagyon régóta fekszenek a folyosóra tolt kórházi ágyakon, a szerencsésebbek mellett kísérő. Zúgolódás nincs, mindenki megadóan várja a sorsát. Jóságos arcú, hosszú hajú fiatalember jön-megy a hozzátartozója és a kórházi személyzet valamelyik aktuális tagja között.
Újabb mentő, egy bácsi már harmadszor kiált hangosan az egyik ágyról: Nővérke!
Mindenki próbálja tenni a dolgát, de az idő mázsás súlyt cipel a csizmáján. Infúziókat kötnek be az addig ott várakozók némelyikére.
Idős női testvérpár, egyik dundi, másik vékony. Nagyon hasonlítanak, az idősebbik a beteg, a húga pátyolgatja. Fel vannak szerelkezve: uzsonnás doboz, gyümölcs, innivaló, bizonyára nem először járnak itt. Amit magamban gondolok, nővérem egy perc múlva hangosan kimondja: Mi is ilyenek leszünk, majd kísérgetjük egymást. Egyik vékony, másik dundi.
Egy bácsi érkezik, mellette tolókocsiban fiatal nő, láthatólag rosszul van. Kik lehetnek, mi történhetett?
Órák múlva bekerülünk egy várakozó helységbe, ahol már lefekhetnek a nagyon betegek. Nem mindenkinek jut ilyen kiváltság, a többségnek marad a folyosó.
Az egyik szomszéd szobában a tolókocsis fiatal nő. Hány, rosszul van. A bácsi az apukája. Csak egy percre jöhet be!-mondja a nővér. A nő sír: Apu ne izgulj! Minden rendben lesz...-válaszol a bácsi és próbál erősnek látszani, apró mozdulatokkal simogatja lánya lábán a takarót.
A jóságos arcú fiú hozzátartozója a harmadik helységben. Még mindig csöndesen jön-megy.
Mindenki várakozik, remél, próbál türelmes lenni.
Éjszakába fordul az este. Kiküldenek a szobából.
A folyosón kakaóscsiga maradékot rágcsálok, nézem csokis ujjaim. A bácsi ott áll nem messze, kotorászik a táskájában, előhúz egy darab feltekert virágos WC papírt, leteker egy darabot és felém nyújtja. Késő van, az agyam már nem jár elég gyorsan, bambán nézek rá.
-Hogy meg tudja törölni a kezét!

A sürgősséginek csak a neve sürgősségi.



16 megjegyzés:

  1. Éa ezután hová tetted azt a használt WC papirt azzal a barna csikkal?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tarisznyámba. Csak otthon dobtam végül ki.

      Törlés
  2. vagy két hónapja magam is alany voltam a sürgősségin...hajnal kettő után "szabadultunk" - csak senki ne kerüljön oda.

    És igen, csak a neve sürgősségi. Sosem felejtem el a szintén ott várakozó arab ruhás idős nőt, aki mellettem ülve a széken, odahajolt és szánakozva megsimogatott a tolókocsiban.

    VálaszTörlés
  3. Mi volt a probléma, hogy ott várakoztatok? persze csak akkor, ha publikus...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is éjjel fél kettőkor mentünk haza. Apuval van baj.

      Törlés
    2. Remélem nincs baj és már jól van Apukád!!

      Törlés
    3. Sajnos nem tudlak megnyugtatni...

      Törlés
    4. Jobbulást, gyógyulást kívánok neki!!!

      Törlés
  4. Nagyon sajnálom!!!!! remélem,hogy jobban lesz egészen édesapád!
    Néhány hónapja én is sürgősségin vártam éjszakába nyúlóan....Nagyon lassan múlik az idő és teljesen átváltozik ott bent minden,ami kívül van. Korrrektül elláttak,nem lehet okom panaszra, de maga a rendszer hagy kívánnivalót maga után.
    Figyelnünk kell ott is egymásra. Aki tud segíteni a másikon,az meg is teszi .
    A legjobban az egyedül várakozó idős emberekért fájt a szívem, akik mozdulni se tudtak. De egy pohár innivaló átadása is csodás mind annak,aki kapja és aki adja.
    Jobbulást kívánok!!!!!!!!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, legrosszabb annak, aki egyedül várakozik. És a bácsit sajnáltam még nagyon, mert az nagyon szörnyű, ha a gyereked beteg, ha az már felnőtt is.

      Törlés
  5. Jobbulást Apukádnak!
    Sajnos kiszolgáltatott az ember...De hogy nálunk a kórházba a kísérő nem lehet ott a sürgősségin...bizonyára hallottad...teljesen mindegy milyen állapotban vagy... Én egy pár éve voltam sürgősségin... mondta a párom hogy mikor reggel 8 órakor jött értem másnap, még mindig vártak betegek akikkel együtt voltunk este, de engem elvittek az őrzőbe... ....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet ott kísérő?? Ilyenről még nem hallottam. És aki mozgásképtelen, ki ad neki egy pohár vizet, vagy enni, vagy ki kíséri el pisilni? Micsoda idétlen rendelet ez?? Mert hogy a nővéreknek erre nincs ideje, az is biztos. Ott ülnek a betegek órákig étlen, szomjan, magányosan??

      Törlés
  6. Amit leírtál szomorú, de Vera még szomorúbbat írt. Igen Pécsett nem lehet a beteggel együtt a hozzátartozó a sürgősségin. Nem minősíteném a dolgot, csak kívánom, hogy minél több orvos anyja-apja-gyereke kerülne hasonló helyzetbe - bár tudom, nem kerül, mert ő még a sürgősségin se kell, hogy várjon. Szomorú ez és tán szégyellni-való is.
    De tény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És mivel indokolják ezt a hülye döntést? Vagy adtak rá egyáltalán valamiféle magyarázatot?

      Törlés
    2. Én úgy tudom, hogy hely hiányra hivatkoznak...bár fodorka jobban tudja... nála próbáltam hirt előkotorni, mert úgy rémlett, annak idején feltette az újság cikket is... Azt gondoltam,akkor, hogy majd megoldódik és rendet csinálnak... DE nem...székről le is eshetsz, éhen- szomjan is hallhatsz, mert hozzátartozó nem mehet oda, sőt hírt sem kapsz... hogy mi van a beteg hozzátartozóddal...

      Törlés

Web Statistics