Nyír

 

Áldott, drága nyírfa! 

Milyen csepp voltál, tán derékig értél vagy vállig, mikor földbe kerültél az udvaron. Esztendők teltek, nyarak- telek váltották egymást hajladozó törzsed és ágaid felett, s most úgy kell felnéznem rád, mint ha a Börzsöny bérceit kémlelném.

Dél van, itt ülök árnyékodban, magokat szedegetek a tavalyi kelbimbó becőcskéiből és hálás vagyok azért, amit ingyen kínálsz. Egész délután hűsíted a házat, az év minden napján daloló- és pihenő helyet kínálsz a madárkáknak, nyár végén fecskék használnak le-és felszállópályának, nyári hőségben kutyáim menedéke vagy, ősszel lehulló lombod talicskával hordom málnai töveim alá, amelyek aztán őserdő módjára lombosodnak következő évben. 

Gyönyörű, lehajló, szép lányok hajához hasonlító lekopaszodott ágaidból karácsonykor koszorút fonok ajtómra, az elszáradtak pedig gyújtósként kerülnek cserépkályhámba. Tavasszal édes nyírfavíz csepeg belőled, magod eleséget kínál csízeknek, tengeliceknek, verebecskéknek.

Törzsed fehérsége, növésed nyúlánksága, levélkéid rezgése apró széltől is szemnek, fülnek, szívnek ad békét, nyugalmat.

Áldott, drága nyírfa!

Cosinus pihen

 

Országos átlagon felül

 

Büszke vagyok a falucskámra. Tegnap a lakosaink 61,8 %-a ment el szavazni.  

Szép!

Mindennapi örömöm

 

Minden hajnalban és alkonyatkor megjelenik a nyírfán az udvarban és elkényeztet gyönyörű hangjával az énekes rigó

Három éve csináltam agyagból egy fészket az eresz alá, mert annyira vágytam fecskékre. Következő esztendőben beköltöztek, azután újra. Mostanára elhasználódott a kis sárzseb, de reménykedtem, hogy megint megérkeznek és kijavítják. Óriási volt az örömöm, mikor észrevettem az első sor friss sarat a régi alapon. Nem tudom miért érzékenyülök el annyira a kismadaraktól, de hát lehet őket nem szeretni? Kicsi, drága szorgalmas buksifejűek, mennyit dolgoznak a csepp csőrükkel!

Csicsörke is minden nap felkeresi hol az öreg bodzafát, hol a nyírfát. Mint egy apró csengő, olyan a hangja.

Fosókás január 1.

 

Bevállaltam melóba január 1-ét, aki akar hadd menjen szilveszterkor bulizni. Bár ne tettem volna! :-D Azt persze nem vettem számításba, hogy az ember nem tud durrogtatások közepette aludni, hajnal 5-kor meg már kelés van. Az összes állat is benn tanyázott a rettegések elkerülése végett, szóval hallgattam, ők hogy szuszognak. Mire elaludtam volna, indulni kellett.

Amúgy január 1. elég nyugis szokott lenn benn, nincs ebédkiszállítás, nincs különösebb esemény, de most kifogtunk kolléganőmmel valami fosós-hányós vírust, így egy szemernyi időnk se volt az álmatlan éjszaka után kicsit pihegni, mert álló nap pelenkáztunk, ágyat húztunk és mostuk a temérdek kakis cuccot, takarítottuk az összekent wc-t, padlót. Alkoholista hölgyeményünk vért hányt az éjjel, de mindenáron le akarta tagadni, azt is kellett takarítani, mert ünnepnap a takarítónők nem dolgoznak, három nap alatt pedig regiment kosz fel tud gyűlni. Volt aki alól háromszor is kellett ágyat húzni, mert mint a babáknak, a hátán nyakig felment az anyag. Csak nem babaméretű volt az anyag. A végén már ott is szarszagot éreztem, ahol nem is volt. :-D

Ha olyan szerencsés lesz az új esztendő, amennyi szart láttunk az első napján, hát dőlni fog a lové az otthonba, bruhahaha!