Viseld gondját

Berta néni 89 éves. Állandóan fekszik, lábra már nem tud állni, maximum nagy nehezen az ágy szélére kiülni.
Ma este, ahogy fölé hajoltam, hogy pelenkát cseréljek, megszólalt:
-Van valami medál a láncon a nyakadban?
-Nincs-feleltem.
-Van nekem egy kicsi ezüst keresztem, a nagymamámtól kaptam elsőáldozásomra. A lánc már elszakadt, nem szeretném, ha a kereszt elverődne. Neked adom. Viselnéd?
-Ó, Berta néni, nem én vagyok arra jogosult, vannak magának unokái, dédunokái. Ez olyan érték, hisz még a nagymamájától kapta!
-Eh, van nekik elég ékszer, nem hordanának ilyen kicsiséget.  Ott van a varrógépen egy üvegben, hozd be! Kicsi piros kő van a közepén
Megilletődve vettem kézbe az öblös üveget és bevittem.
-Bogozd ki a lábam!-mondta Berta néni, aki közben megpróbált felülni, de beakadt a takaróba a lába.
Kiszabadítottam, kezébe adtam az üveget, Ő kihorgászta belőle a vékonyka láncot, aztán megpróbálta róla leszedni az apró keresztet. Sokáig bajlódtunk, neki se ment, nekem se szemüveg nélkül. Végül Ő tudta leügyeskedni és a kezembe adta:
-Fényesítsd majd ki otthon! Fogod viselni?
-Igen, biztos, hogy fogom.
-Most már a te gondodra bízom.

Hosszan öleltük egymást...

Felhő...

Felhőgyerek ül
meggyfánk ágán. Még nem mer
magasra szállni.

Éjjel

Éjjel egy dagadt medvével aludtam. A szíve helyén egy szív volt. Piros szövetből, fekete fonállal körbevarrva. A fejünk fölött angyalok jártak.

Egyszer csak

Az ember eszik, alszik, beszél, tanul, szeret, dolgozik, aztán egyszer csak fogjuk és beássuk a földbe. Nem furcsa dolog ez? Egyszerűen beássuk a földbe.



https://www.youtube.com/watch?v=f336WejowAs

Hétfő reggel

Viszlát, jövőre! Nagyon várlak benneteket!

Apróhirdetés

Egyfelől rettenetesen vártam augusztus végét, másfelől nagyon nem.
Munka szempontjából iszonyú sűrű és nehéz hónap áll mögöttünk. Egy kolléganő nyugdíjba megy és a felmentési idejét tölti, egy másik gyesen, ketten iskolába járnak, ráadásul a csomó szabadságolás. Már nem tudtuk számon tartani ki épp a nővér ki épp a házigondozó, ki épp az ebédhordó, ki a takarítónő, ki van nappal, ki van éjszaka, ki van hétköznap, ki  hétvégén. Kifulladásig.
Nekem végül csak 4 nap szabi jutott, de azon héten szombaton már be kellett mennem 12 órázni. És a szabit sem igazán pihenéssel töltöttem. Meg más dolgok is vannak, de nem sorolom.
Szóval nagyon vártam augusztus végét.
De itt a vége és kétségbeesetten kérdem: Ennyi volt? Ennyi volt a nyár?
Kinn most is zuhog az eső, csak reménykedem, hogy holnap reggel nem így kell bicajra szállnom. És nem voltam sehol. Sehol az ég világon. Nem voltak nagy vágyaim pedig. Egy koncert, egy kinn alvás a Csóványoson, egy hétvégi kirándulás Balatonra, tán ennyi. De hol az időjárás mondta le, hol az, akivel megbeszéltem a közös programot.
Nagyon fáradt vagyok, nagyon kimerült vagyok, nagyon üres vagyok és nagyon sajnálom magam.
Ha valaki tud jólelkű szponzort, aki finanszírozná egy lestrapált szociális gondozó nyaralását, az jelentkezzen " törtszárnyú pipulka" jeligére. Teljes ellátás szükséges, mert utálok mosogatni. És természetesen napsütés dögivel!
És lehetőleg hegyek között!
És feltétlen rendeljék oda mellém Katicit is!  Egyedül tök szar nyaralni. :-D

( Űuuu, lehet túl sokat kértem. De nem. Nem! Túl sokat is dolgoztam. Ami jár, az jár)

...

Nyugtalan álmomból
kiszippantott a reggel
nyugtalan nappalomba.

Gámentzy Eduárd: Én is itthon vagyok

Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
- Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
- Csak eltévedtem valahol...

Augusztusi fények

Forma egy

Tóth Krisztina: Delta

Ha negyvenéves elmúltál, a tested
egyszercsak elkezd magáról beszélni,
és minden rejtett minta, mit az évek
az emlékezetedre tetováltak,
átüt a bőrön. Mint mikor a függöny
rajzát a fény a padlóra vetíti.
Figyeled lassan az erek vonulását,
hogy bontakozik ki testedből egy másik,
leendő felszín. Fekszel nyitott szemekkel,
és eszedbe jut egy semmiség. Hogy álltál
a gyerekkel egy múzeumi tárló
előtt, és néztétek, az ellapított homokra
hogyan csöpög a lassú víz egy csőből.
Látod-, mondtad, szétbomlik sok kis ágra.
És azt kérdezte: jó, de hol a tenger?

Könyörögj érettünk

Tegnap érkeztek és ma reggel indultak tovább falunkból a Mátraverebélyre tartó zarándokok.
Ennek kapcsán mesélte nekem az egyik 89 éves nénim az alábbi kedves esetet.
-Mi is jártunk annak idején a búcsúra. Ahogy haladtunk, a falvak végén álló kereszteknél, szobroknál megálltunk, imádkoztunk. Egyik faluban állt egy szobor, sisakkal, csáklyával a kezében, hát ott is megálltunk. De az imádkozó asszony nem tudta eldönteni milyen szentet is ábrázolhat, hát így imádkozott a Mi atyánk után:  "Akármilyen szent is vagy, könyörögj érettünk!"

Akik....

Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

(Gárdonyi Géza: Ida regénye)

Kis falusi szociográfia

Jassó Judit: Tartozás

Mióta mutálsz, hangod ismeretlenül szól,
Messziről, hová elűztelek.
A fiam vagy, mantrázom magamban,
De bölcsebb, ha kételyeimről hallgatok.
Majd később, ha újra fölismerem
Hangzóidat és rád találok, mint
Nőstény elveszett kölykére, újra közelebb engedlek
Magamhoz. Most elég, ha távolról szemlélhetem
Tegnapról itt maradt körvonalaidat.

Felhővonulásnyi

A valóság az a valóság. De a mesék gyönyörűek! S a mesék felhővonulásnyi időre lesegítik vállunkról a valóság tömött batyuit. Mint szegénylegény anyóka hátáról a rőzsét.

Rékasy Ildikó: Felnőtt-titok

Azt hittük, megválaszolatlan
kérdéseinkre majd felel
a felnőtt élet. Nem sejtettük,
hogy a kérdések kopnak el.

E szégyenletes igazságot
takargatták a jó szülők,
míg reményt keltve titkolództak,
mint holmi összeesküvők:

"Megértesz mindent idejében,
csak várni és tanulni kell."
S megértettük végtére - őket.
Nem segíthettek semmivel.

Gyufaszál

Egyik este nyolc körül csengetnek. Ez maga is furcsa itt ilyen kis falun, mert ilyenkor már általában   begubóznak az emberek. Megyek ki a kapuhoz, hát uramfia, egy egész regement 8-9 éves forma kisgyerek áll ott, s Tepertő nagy izgatottan ugatja őket.
-Táborozók vagyunk-mondja a legelöl álló vasgyúró, bátor fiúcska-, s azt a feladatot kaptuk, hogy egy gyufaszálat cseréljünk el valamire.
Kerek szemmel kérdeztem, hogy mit lehetne érte adni.
-Bármilyen tárgyat.
Besiettem, s micsoda szerencse, Kobakkal épp minap selejteztük a régi játékait, abból választottam ki egy kalóz hajót.
-Ehhez mit szóltok?-vittem ki nekik.
-Úúúúúú! De klassssz! Ezt én viszem! Köszönjük!!

Nem tudom kinek volt nagyobb az öröme, nekik vagy nekem.
A tanár bácsi aki velük volt, le is videózta a jelenetet.
Ennyi kell a boldogsághoz. :-)

Csak

- Maris néni, maga hány éves?
- Én csak 95.