????

Valaki meg tudja nekem mondani, hogy került ide március 12-re a tavaly októberi nyaralásom egyik bejegyzése, és hogy tudnám oda visszavarázsolni?
Hahó, blogszakik! Segéljetek rajtam! :-)

Annak aki megtalálja.....

Elvesztetted ma
zsebkendődet, és vele
együtt engem is.

Amikor....

Amikor az ember este hullafáradtan haza ér, és már ahhoz sincs energiája, hogy egy puliszkát főzzön magának, sőt már szinte ahhoz sincs, hogy megkenjen egy zsíros kenyeret, valami okot mégis talál az örömre:
Azt, hogy mikor ebédidőben haza rohant, ügyesen begyújtott a kályhába és most meleg van.

Mert most....

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre"

( 1 Kor 13:12 )

Hajrá, téltelenítés!

Jaj, de csuda idő volt ma! S végre adódott egy csepp időm kotorkálni az udvaron.
Persze így tél után ha az ember belekezd, úgy tűnik se vége se hossza a tennivalóknak, s alig halad valamit. De ha jobban belegondolok, mégis jutott előre az udvartakarítási projekt, Kobak is besegített kicsit, bár kamaszokhoz méltón előbb morgott egy sort.

-Levagdaltuk a trombitafolyondár hüvelyeit, amelyekből mint millió kis ejtőernyős, hangtalanul szálltak-szálltak mindent beterítve a magok.
-Átültettem egy valaha nem túl jó helyre rakott búbos loncot, nagyon remélem, hogy megmarad.
-Kivagdaltam azzal a hosszúra nőtt metszőollóval -ja közben eszembe jutott, hogy ágvágónak hívják- a tavalyi lekopaszodott dísznád szárakat. A vastagabbakat  Kobak elraktározta karónak, kerítésnek, meg még ki tudja minek, a levelei és a vékonyabbja frankó gyújtós lesz a cserépkályhába. Már a tél alatt is szedegettem a szél által leszaggatott leveleket, mert szanaszét szaladtak az udvarban, és nagyon jól bevált gyújtósnak.
-Megszabadítottam a mályva bokrokat-egészen pontosan 5 db-ot- a régi elszáradt magoktól, hadd jöjjenek az új virágok.
-A japán lonc kissé összeroggyant támasztékát lebontottuk, és gyönyörű újat gyártottunk  a frissen kivágott legszebb nádszárakból. Milyen jól jött most a cserkész táborokban, a különböző építményeink összeállításánál tanult kötésforma! :-)

Ahogy így leírtam, nem is tűnik ez olyan kevésnek.

Ügyes vagy Kobak és Pipulka!

Lassan-lassan jöhet az évadnyitó szalonnasütés hátul a kert végében. :-) De előbb még ásni kell!

Napsütés

Most csak hintázni
jár téli etetőnkre
kedves cinegém.

Az egyik üzemanyag

Szeretem a muffinokat, de ez a most kipróbált volt eddig a numero egyes nálunk. :-)
Én cseresznyével csináltam, olyan volt a spejzban.



Tejbegrízes, meggyes muffin


Hozzávalók

5 dl tej
12.5 dkg búzadara
3 db tojás
6 dkg puha vaj
12.5 dkg cukor
1 csomag vanillincukor 0.5 teáskanál kezeletlen citrom reszelt héja
35 dkg lecsepegtetett meggybefőtt + a díszítéshez
7.5 dkg szeletelt mandula
1 csipet só

Elkészítés

1.Főzzük meg a darát a sóval elkevert tejben, tegyük félre. Válasszuk szét a tojásokat, verjük habbá a fehérjét. Egy másik tálban keverjük habosra a puha vajat a cukorral, vanillincukorral, tojássárgájával, és a citromhéjjal, majd adjuk hozzá a már nem túl meleg grízt. Végül forgassuk bele óvatosan a felvert tojásfehérjét, a lecsepegtetett meggyet és a mandulát. Kanalazzuk a masszát papír kapszlival kibélelt muffinformába, vagy szilikon muffin sütőformába, és 190 C°-ra előmelegített sütőben süssük 20-25 percig. Díszítsük befőtt meggyel, pirított mandulával.

Avató

Legalább három estét azzal töltöttem az utóbbi időben, hogy a neten nagy horderejű túrabot vizsgálatot végeztem. :-) Persze sajnos az elképzelésemnek megfelelő nem a legolcsóbbak közé tartozott, de hosszas vívódás után végül megrendeltem, és az elmúlt héten viharos gyorsasággal meg is érkezett. Ez külön meglepetés és öröm volt, úgyhogy az OutdoorDream megérdemli részemről a reklámot.

Mivel Kobak itthon van két nap síszüneten, ma tartottunk egy túrabot avatót. Velünk tartott Kobak kis barátja is. Gyönyörűen sütött a nap, mikor elindultunk, bár itt felénk a tavasznak még nem túl sok jele van, de azért néhány már akad. :-) Mindenekelőtt a patak bő vize, ami összeszedte a hegyről leolvadó havat, és felvette azt a különleges, kicsit zöldes színét, amit csak tavasszal szokott és én annyira szeretek.

Az olvadással persze sár is jár, úgyhogy az avató túra dagonya túrává alakult, ami egyelőre különösebben nem zavart bennünket, cuppogtunk ügyesen felfelé. Azonban nem sokáig, mert  a srácok, ahogy már az lenni szokott, megéheztek.

-Még alig mentünk valamit!-sóhajtoztam, de nem volt mit tenni, meg kellett állni. 

Miután újra elindultunk Kobak kipróbálta a botot, de két lépés után vissza is adta: Téged nem zavar ez?

Felvilágosítottam, hogy az ő korában nekem se kellett volna bot a világ minden kincséért sem.

Az érdekes mégis az volt, hogy a kaptatón egy idő után már kiabáltak utánam: Mami várj meg! Mami várj már meg!

Én is csudálkoztam, mert a gyerekek általában mindig elől vannak, s én baktatok lemaradva, de úgy látszik ebbe a botba valami motort építettek. Azért megnyugtattam Kobakot, hogy ne aggódjon, mert lefelé menet biztos, hogy ők fognak jócskán lehagyni.

A patak színén kívül is találtunk csekély, de biztató dolgokat.

Az úton időnkét csordogáló erek mutatták, hogy még mindig jön lefelé víz. Közben sajnos a napocska elbújt, és lassan felhősödni kezdett.

Az egyik vízfolyás különösen megtetszett a fiúknak, ujjongva nekiálltak gátat építeni. Aztán egész gátrendszert. 

Próbáltam volna egy idő után őket noszogatni, hogy tovább-tovább, de lehurrogtak, hogy ez sokkal érdekesebb, mint kirándulni. Így hát én kezdtem fázni, ők meg tanácskoztak, munkálkodtak, egyre sárosabbak lettek.

Miután a gátrendszer fentről kezdve hirtelen lebontották, és hurrázva nézték, hogy árad a kis patak, végre tovább indulhattunk, azonban egy-egy esőcsepp hullott az orrunkra. Nesze neked napsütés!

Végül egyre jobban szemerkélő esőben haladtunk felfelé, bár különösebben nem zavartattuk magunkat, a fiúk azt mondták, még külön jó is, mert felfrissülnek tőle. :-)

Hamarosan megint le kellett ülnünk falatozni, majd a végső nagy uzsonnát már elég ázott csirke módjára fogyasztottuk. Fenn a tisztáson heverészés és táj csodálás helyett bújtunk a fák közé, s ott ki mi alá tudott. :-D

Több képet az esőben már nem is tudtam csinálni, csak dagonyáztunk, dagonyáztunk, lassan minden száraz vizessé vált, mint otthon kiderült, még Kobak alsógatyája is, bár ehhez úgy sejtem a gátépítés is hozzájárult. :-) Akkor állt el az eső, mikor a házunk elé értünk.

Mindenesetre a botocska jól szuperált, megállta a helyét sárban, vízben, füvön, disznók túrta terepen le és fel. Hálából szépen szét is szedtem darabjaira és áttörölgettem mindet.

Lurkószáj

Pesten is szeretek lenni, de múltkor kinéztem az ablakon és elszomorodtam, mert nem láttam a csillagokat.

Kelár György

Sok mindent elmond

a hallgatásod, ne hagyd

abba Kedvesem!

Ölelés

Magdi néni idén tölti a kilencvenedik évét, tavaly végleg ágyba kényszerült, már nem bír lábra állni. Nyugdíjas, szintén nagyon beteg fiával lakik együtt, aki a körülményekhez és egészségi állapotához képest amit lehet megtesz érte. Hétköznap hordatják az ebédet, de hétvégén András főz édesanyjának, és ellát minden házkörüli teendőt. Eddig a mosást is ő végezte, ott rostokolt csontig fekélyes lábával a hagyományos, tárcsás mosógép és centrifuga mellett, mígnem erőszakkal fogtam a nagyobb volumenű szennyest és levittem az otthonba, ott méretes masina és szárítógép is van.
Szóval a pelenkázáson és a fürdetésen kívül tényleg próbál mindent elvégezni. A maga férfias módján igyekszik a mama kedvében járni, még a söröket is otthon issza, csak nagy ritkán megy le a kocsmába, azt is tán a társaság kedvéért. Míg nem ismertem közelebbről, mindig azt hittem, hogy magának való, morcos ember, de pár hét elteltével rájöttem, hogy igazán humoros, és szinte sose panaszkodik, pedig van mit cipelnie. Ahányszor megyek hozzájuk, biztos, hogy elereszt valami poént, a maradék ebédet kis kannában rendszeresen félreteszi a kutyámnak, s már kétszer is meglepett krémessel, mikor a városban volt dolga, mert ugye ilyen kis faluban csak álom a cukrászsütemény.
A mamácskát is nagyon szeretem, igyekszem a kedvében járni, kicsit felvidítani, mert borzasztó lehet a folytonos ágyhoz kötöttség. Ha sütök valamit, csomagolok neki, bár András, ha mást nem is, de a tilinkolós autóról vesz mirelit túróst, hogy ehessen anyukája süteményt. Nemrég az agyonhasználódott kispárna huzatja helyett varrtam neki egy újat, a kezem puszilgatta érte, holt ciki volt. Nem is engedte ma ágyhúzáskor lecserélni, annyira ragaszkodik hozzá. Vagy csak próbálok mókázni, tisztelegve engedélyt kérni a távozásra munkám végeztével, énekelni, mesélni ezt-azt.

Szóval megvannak lassacskán, de Magdi néni valahol még mindig kisfiaként kezeli Andrást-ami persze érthető is, hisz nagyon össze vannak nőve-, és tegnap pont amikor ott voltam, robbant egy kisebb bomba. András feldúltan ment ki a szobából ahol anyukája fekszik, és hallottam, ahogy csúnyán elkáromkodja magát a konyha felé tartva. A szívem összeszorult, hamar utánaléptem:
-Nyugi! Tudom, hogy nehéz -nyújtottam felé csendben a karom. Abban a másodpercben lendült a keze, s nekem mint egy éles, bénító nyíl hasított át a fejemen- Uram Istenem! Mikor ölelhette meg ezt az embert valaki utoljára??

Jatzkó Béla: Ha...

Ha meg tudnálak szelídíteni,
s lefaraghatnám vadságaidat,
sokkal egyszerûbb volna az, ami
ma csupa dráma, görcs és indulat;

ha bölcs szavakkal megfékezhetõk
volnának új s új robbanásaid,
mennyi semmibe porladó erõt
halmozhatnánk fel, amíg rácsait

elveszti imánk és szabad holnapi
életünkben a két utunkból egy lesz.
Bolond kívánság és reménytelen,
s nem is kívánom azt, hogy így legyen:
ha meg tudnálak szelídíteni,
már nem te volnál. És nekem te kellesz.

Forgatnám

Nedves a talaj, süpped lábaim alatt, de a nap már kedvesen melenget. Kívánkozom újra érezni a földet, keresek hát egy helyet, ahol tavaly magasra nőtt a fű, s most elszáradtan dől oldalra. Jó derékalj, egy darabig elfekhetek rajta anélkül, hogy érezném alulról a hideget.
Kispárnának fejem alá teszem az ütött-kopott, zöld, békebeli kis válltáskát. Már ilyen agyonhasználtan kaptam valamikor száz éve egy szívemnek kedvestől, de szeretem, mert épp belefér a fotóskatulya, a telefon és egy kisebb flaska víz.
Kutyám boldogan bóklász a fák között, én bámulom a kék eget, s kedvem szerint forgatom  a világot, ahogy csak  szeretném.
Ó, bár néha forgathatnám igaziból is egy-egy napra!

 

Fodor Ákos

Pár percet itt tölt, 

hogy utóbb időtlenül

hiányozhasson.

Major Petra

Ha sablonos vagy,
előbb-utóbb kiváglak.
Mi mást tehetnék?

Szenvedély

Ábrázoló geometria

Háromszeg

Így

http://vimeo.com/115186734

A mai pillanat