pipulka: április 2014

2014. április 29., kedd

Zöldre van a, zöldre van a.....

Paci

-Meghíztál?-néz rám Ica néni.
-Nem tudom, nincs mérlegem.
-A farod.

2014. április 28., hétfő

Földes András Erőss Zsoltról szóló könyvét olvasgatom esténként, így hát gondolom ennek volt egyenes következménye, hogy valami magashegyi környezetben bajlódtam egész hajnalban.
Az biztos, hogy a csúcsot sikerült megmásznom, mert már lenn az alaptáborban, vagy legalábbis valahányadik táborban nyűglődtem teljesen kifeküdve a hálózsákomban. Iszonyú rosszul voltam, szorított, fájt fertelmes módon a szívem, mondtam is magamban, na kész itt a vég, hiába jöttem le a csúcsról.
Nem tudom kik vettek körül, nem ismertem őket, de egy csapathoz tartoztunk az biztos.
Egy kedves, fiatal hegymászó fiú támogatott le a hegyről, egy percre el nem hagyott, én meg csüngtem rajta, mint gyümölcs a fán, s egész úton csókolgattam hálám jeléül. :-D
Leértünk. Hogyan, nem tudom.
De én valami olyan nyúzott, szörnyű állapotban ébredtem reggel, mintha legalábbis tényleg megmásztam volna valamelyik nyolcezrest. :-)) Jó időbe telt, míg összekapartam magam.
Az öregotthonba beérve meg mit találok az asztalomon? Egy régebbi újság, aminek hátlapja nézett felfelé, s ott vigyorgott rajta Klein Dávid. ( http://www.sparexpedicio.hu/posts )
Te jóóó éég! Valami dolgom volna a Himalájában? :-O

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

2014. április 27., vasárnap

Gyűjtögetés Tepertővel

Délután kiruccantunk Tepertővel egy kis gyógyfű gyűjtő sétára. Leginkább feketenadálytő gyökeret akartam kiásni. Igaz, előbb kellett volna, de még ilyenkor is ragacsos, úgyhogy remélem jó lesz. Szoktam minden évben kutyulni belőle, de most nem csak magamnak szándékoztam. Egyik Laci barátom csúnyán elrendezte a kezét bicajozás közben, mikor egy szerpentinen lefelé száguldva hatalmasat tanyázott. Tulajdonképp csoda, hogy annyival megúszta, amennyivel.
A feketenadálytő gyökeréből készített tinktúra nagyon jó törésekre, zúzódásokra.
De ha már kinn voltunk a mezőn, szedtem amit lehetett.
Tepertő közben boldogan pacsált a patakban, majd hirtelen felriasztott egy őzbakot, aki ijedten kicsörtetett a bokorból és az orrom előtt vágott át az ösvényen. Még meglepődni sem volt időm, olyan hirtelen történt. Karnyújtásnyira volt tőlem.

Feketenadálytő

Pipulka kosara gyökérásó kisszerszámmal felszerelve :-)

Pásztortáska

Feketenadálytő gyökere

Lándzsás útifű

Itt-ott már a zsurló is kikukucskált. Ugye milyen vicces ilyenkor? Mint valami gomba.

Sajnos idén az ibolyakandírozásról lecsúsztam, így hát nagy örömmel fedeztem fel, hogy a tölgyfám megőrzött nekem néhány szálat. Mégis lesz Kobak szülinapi tortáján.

Tepike időnként hirtelen, mint a villám eltűnt a bozótosban, aztán mivel megint nem sikerült se nyulat, se őzet fognia, előbukkant a mezőn.

A gyökereket feldaraboltam, pálinkába rejtettem, a füveket tálcán szétterítettem, az ibolyát megkandíroztam.

Na!

2014. április 26., szombat

Lurkószáj

"-Anna a fiúk szekrényében lakik. Csak annyiban lányos, hogy lányos ruhákban jár. Tök jól el lehet vele beszélgetni. Múltkor is ott maradt velem órák után míg vártam az autóra és sokat beszélgettünk.
Anna olyan lány, aki fiú."