2016. február 2., kedd

Határtágító lépések




Vagy nem is tudom minek nevezzem, mert igaziból nem lépések, inkább kezezések vagy mik. :-D
Az a helyzet, hogy a tavalyi sziklamászás és via ferrátázás után rájöttem, milyen nyiszlett vagyok. Persze azzal eddig is tisztában voltam, hogy nem bírok megcsinálni egyetlen fekvőtámaszt sem, és nem bírom magam egyszer sem felhúzni. Hogy is mondja a Biblia: A lélek kész, de a test erőtelen.
El is határoztam, hogy valahogy ki kéne feszegetni a határaimat ebben a témában, meg másban is, de azt majd csak nyáron tudom, és egyelőre nem beszélek róla, nehogy leégjek előttetek, ha nem sikerül megvalósítanom :-D
Túl sok eszköz nem áll rendelkezésemre a karom erősítésére, de kaptam ötleteket, meg magam is találtam ki ezt-azt. Mivel normál fekvőtámaszt nem tudtam csinálni, igyekeztem hát a női változattal próbálkozni, mikor az emberlány térdei lenn vannak a földön, a lábfejei a levegőben és úgy nyomatni. Ez így elég jól ment, már képes voltam egy idő után huszat is megcsinálni, ami számomra nagy szó volt. Aztán találtam a neten egy nagyon szuper fekvőtámaszos gyakorlatot, ott nagy választék van, és némelyikre én is képes vagyok.
A felhúzást Kobak gyerekkori kis kötéllétráján kezdtem gyakorolni, amit felakasztottam az ajtófélfába befúrt kampóra, ami a hinta helye volt valaha. De mivel ez se ment, kaptam egy ötletet Peti barátomtól, hogy ne az egész súlyom húzzam először. Nos, először egy kb. fejmagasságban lévő létrafokra csimpaszkodtam  nyújtott karral, úgy hogy a lábam maradt a földön, és igyekeztem ebből a helyzetből felhúzgálni magam. Mikor ez már ment, akkor lennebb süllyedtem egy létrafokkal. Most már ott tartok, hogy a legalsón vagyok, kitámasztom a lábam a küszöbnek, szinte hanyatt fekszem és úgy húzgálom magam felfelé. Ezt tulajdonképp olyan, mintha egy fordított fekvőtámaszféle lenne. Ma tízet meg tudtam  csinálni, majd némi pihegés után másik tízet fordított kézfejtartással.
Aztán van a kalapács emelgetés, hahaha. Mivel súlyzóm nincs, ezért egy méretesebb kalapácsot szoktam emelgetni, de azt is úgy, hogy a nyele legvégét fogom, mert úgy a leghosszabb az erőkar, és úgy a legnehezebb felemelni. Ezt a kalapácsot elég hamar kinőttem, azt hiszem most majd átnyergelek a baltára. :-D
Az alkarom intenzív erősítésére nagyon vagány ötletet kaptam, ami semmibe nem kerül.
Egy másfél literes flakont megtöltöttem vízzel, ezt hosszú madzaggal felkötöttem egy botra-történetesen nagymamám régi görbebotjára-, és ezt kell előrenyújtott karokkal tartani és szépen feltekerni a botra a madzagot, míg a flakon fel nem ér. Aztán szépen visszaengedni fokozatosan. Soha nem gondoltam volna, hogy ez milyen piszok nehéz. Eddig max. háromszor tudtam fel és letekerni közvetlen egymás után , lett is izomlázam tőle. :-)
Időről időre azért megnéztem, hátha már tudok egy normális fekvőtámaszt nyomni, de soha nem sikerült. Viszont valamelyik nap, jaj alig hittem el, de végre összejött!
Ma is csináltam egy-két gyakorlatot, aztán az előbb lehuppantam hirtelen felindulásból a földre, és kinyomtam ötöt. ÖTÖT!!!
Tudom, ez másnak holt röhejes, mert százakat nyomnak, de nekem szenzációs! Nem gondoltam, hogy valaha képes leszek rá. Talán egyszercsak majd felhúzni is sikerül magam. Végülis sziklát akarok mászni vagy mi a fittyfene!







ui.
Katici hozzászólása után ("szegény ember edzőterme") még eszembe jutott, milyen denevérpadot csináltam magamnak anno a gerincem nyújtásához. Fogtam az egyfokú létrát ami a kispadlásra visz fel, oda támasztottam a gang korlátjára, ez kb. 45 fokos szöget adott. Leemeltem az ólajtót, nekitámsztottam a létrának, arra jött még egy laticel, hogy ne legyen túl kemény, s Kobak régi, kinőtt pamut pizsamafelsőjéből és alsójából hurkot csináltam a lábaimnak a létra egyik fokára. No azon csüngtem fejjel lefelé. Szerintem a szomszédok nem tudhatták mi bajom van. :-D


12 megjegyzés:

  1. Hú! Szegényember edzőterme :) Ez aztán a kreativitás!!!
    Nem is tudom, hogy merjek-e találkozni Veled a jövőben, ha ilyen erős leszel, még a végén nemcsak a levegőbe emelsz (ahogy szoktál), hanem össze is roppantasz :)

    Azt hittem, csak nekem nem sikerült soha fekvőtámaszt nyomnom. Örülök, hogy most sikerült Neked :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, szegény ember vízzel főz. :-D
      Én meg azt hittem, csak jómagam vagyok olyan béna, hogy nem tudok fekvőtámaszozni. :-D

      Törlés
    2. Vállalkozni meg csak merjél! Ha elfáradsz, majd a hátamra veszlek. :-D
      Amúgy sose szoktam ott hagyni aki nálam lassabban megy, és igyekszem nem is éreztetni vele. Azt szeretem, ha a másik is jól érzi magát, nem csak én. Semmiből nem áll lassabban menni. Épp ezért nem értem azt, aki elrohanva ott hagy engem. Akkor inkább ne is hívjon magával. (na nem mintha ez a veszély túl gyakran fenyegetne, hogy valaki túrázni hívjon :-P )

      Törlés
    3. jól van, csatlakozom a fekvőtámaszt nem tudók csoportjához! :) én max. kettőt, utána összecsuklok :))

      ne is törődj vele, hogy milyen eszközökkel éred el az izmosságod!
      Neked jó és annyi.

      Törlés
    4. Akkor te bőven túlszárnyalsz engem. :-)
      Óó, én sose törődtem ilyen kicsinyes dolgokkal, hogy milyen eszközzel tudok elérni valami célt. Minek méregdrága dolgokra költeni, ha ingyen is megoldható. :-)

      Törlés
  2. Pompás ötlet az a nagyi-botos-alkar-erősítő. Én is tornázom minden áldott reggel, vannak is jó, magam-kitalálta gyakorlataim. Én ugyan már nem hegymászásra "gyúrok", hanem arra, hogy egy ideig mindenképp járni tudjak, s ellátni magam.
    Az én házieszközöm a sámli. Váltott lábbal, aztán csak az egyikkel majd csak a másikkal fellépni/lelépni - hát érzem néha a vádlimat. És van kar-erősítőm is: "fekvőtámasz állva" a neve:-) A szekrény elé állok, nekitámaszkodom, és bedőlök, majd kinyújtom a karom. Az is több a semminél. Jó, hogy ezt a kalapácsemelgetőst is írtad, valamit majd keresek, amit emelgethetnék. Ámbár jókora fejszém nekem is van a pincében....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon ügyes vagy Fodorka! Az a baj, hogy sokakban nincs semmiféle akarat, hogy javítsanak az állapotukon, vagy legalábbis igyekezzenek azon, hogy ne romoljanak le le túlságosan. Tök jó a sámlis gyakorlat, az az egynesúlyérzékedet is karbantartja, ha kapaszkodás nélkül lépegetsz rá. És a szekrényes is profi. Látod, hirtelen mennyi fekvőtámaszfélét fel tudunk sorolni? :-) Ha majd találsz valamit emelgetésre, csináld nyújtott, meg behajlított karral is. Erre a célra különben fél literes vízzel töltött flakont is lehet használni, csak nekem az túl könnyű volt. Mindkét kezedbe egy-egy aztán mehet a súlyzózás. :-)

      Törlés
  3. :)))))Nagyon ötletes !!!! Újrahasznosítás! Gratula!
    Nem tudok fekvőtámaszozni.Sose tudtam.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Viszont csatlakozom a test erősítő csapathoz: gyógytorna, izomerősítés,hogy tartsa a gerincemet, és enyhüljenek az izületi fájdalmaim. mckenzie tornát tanulom be .

      Törlés
    2. Mennyi ügyes lány van itt! Szuper! A fekvőtámasz nekem se hiányzott eddig, de hát ugye és speckó dolgot szeretnék csinálni, amihez nem árt kicsit erősebb kar. Bajnok sose leszek, de legalább azt szeretném elérni, hogy 10 perc mászás után ne dögöljek ki teljesen. :-D

      Törlés
  4. Kreatív és ötletes!! Gratulálok!
    Én is tornázom szinte minden reggel és gyalog járok a munkába, ami egy intenzív mozgás, de a fekvőtámaszban nem állnék ki versenyre. :-)
    Hajrá Pipulka, hajrá Lányok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda sportos blogtársak, ez igen! :-) Hát fekvőben egyelőre még én se állnék ki senkivel, bruhahaha. Én meg bicajjal járok munkába, most szólj hozzá! :-D
      Neked is hajrá Kavics!

      Törlés

Web Statistics