Ugye mivel én ilyen fontos személyiség vagyok, hogy közalkalmazott, jár nekem az évi akárhányszori utazási kedvezmény.
A tavalyival úgy jártam, hogy a hátizsákomban egyszer kiömlött gombszaggató nedű miatt igen szagos lett, úgyhogy a pénztáros nénik ájuldoztak, mikor bedugtam nekik a lyukon. Jó sok szellőztetéssel tudtam csak semlegesíteni az illatot.
Az ideit még nem sokat használtam, de pénteken hosszabb útra indultam, így beraktam a nyomtatványt.
Itt a helyi volánbuszosok ritkán kérik el, nagyon nem is készítettem elő.
Begördült a busz a megállóba , közben láttam, hogy egy volt kolléganőm nagy batyukkal, süteményestálcával szalad, hogy elérje. Így félszemmel figyeltem csak a sofőrsrácra, de a rend kedvéért megkérdeztem, pecsétel-e.
-Igen-válaszolta ő, majd hozzátette- Mit írjak rá?
- Én tudjam mit írjál rá? -válaszoltam értetlenkedve- Nekem olyan mindegy, tőlem azt is ráírhatod, hogy szeretlek.
Kolléganőm is szerencsésen odaért közben, felcihelődött, én a batyuim mellé odanyaláboltam a lepecsételt nyomtatványt és indultam helyet keresni.
-Icuka itt jó lesz?
-Kicsit hátrább!
A busz közben elindult, végre mi is lehuppantunk, megszabadultunk a motyóktól, s a kezemben szorongatott papírt is összehajthattam, hogy eltegyem. Fél szemmel, csak úgy véletlenségből közben rápillantottam, de már visítottam is a röhögéstől:
-Te hüüüülye vagy!!!!!!!!!
A sofőrfiú igaz, már bőszen haladt az úton, de egyfolytában várakozóan sandított hátra.
Azt hiszem elégedett lehetett a hatással. :-))
