Szürke hétköznapok?

Feltámadás

Schein Gábor: Várakozás

- Régóta várok rád.
- Elkéstem. De most itt vagyok.
- Igen, most itt vagy.
De tudod, a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni.
- Akkor elmenjek?
- Ne! Maradj!
Veled egészen más várni rád.

A klasszikus úr

mit bánja...

Termését féreg 

rágja vagy én, mit bánja

a bölcs diófa.

Franci nene

Hát ugye azért az nem mindennapi esemény, hogy valaki 100 éves legyen. Főleg egy ilyen kicsi falu szülöttjeként. Pedig Franci nenéről igazán nem mondható el, hogy könnyű élete volt, mert az első ura a háborúban maradt el, a második, hát az olyan volt, na...amilyen, a lányát eltemette, egész életében dolgozott, kapált, kaszált, vasvillázott, szekeret rakott, kocsit hajtott.  Kicsit ugyan már nagyotthall, de szemüveg nélkül olvas, magára mos, tán még tavaly is kapirgált a kertben, édes és mostoha unokáit, dédunokáit megkülönböztetés nélkül szereti, támogatja.
Hát rittyentettek is neki olyan ünnepséget, hogy na. Az egy dolog, hogy a család (vagy 60 ember minimum) összeült vacsorára, de a falu a templomban külön misét tartott az ő tiszteletére, megjelent aki élt és mozgott, Caritas, Hagyományőrző Csapat viseletben, polgármester úr díszoklevéllel, de még Harrach Péter is, a képviselőnk.
Mikor ez utóbbi köszöntötte Franci nenét, ő emigyen válaszolt:
-Maga kicsoda?




Franci nene itt látható a harmadik képen, ő a fekete ruhás:

http://pipulka.blogspot.hu/2013/09/kepes-geza-igen-de.html

Csakis Chanson kedvéért

Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem  a közlemény rovatot.

Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?

Hát  tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis  pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?

Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.

Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.

Katarina Gubrinski-Takač

Várjuk folyton a

fájó percek elmúltát:

s életünk elfogy.

Jaj...

Jaj, ne bízd rám a

Napot! Egy gyertya lángját

sem őrizhetem.

Halmi Annamária: bölcsődal

még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.

a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.

Kis dal

Elillan az öröm, 

mint reggeli pára,

nehezül a bánat,

mint koporsón a föld.

Müller Péter

"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, csak megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Volt már, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet."

Áprily Lajos: Sötétben

Maradjunk így, gyertyát se végy elő,

legyen sötétség, lelkem így pihen.

Olyan rejtő és olyan ölelő -

talán anyám testében volt ilyen.

Lacika bácsi birtokán

Lombok közül kukucskál a házikó

Az idő

 Mi van odabenn?

Levél érkezett

A vénséges cseresznyefa

A colt mindig kéznél van

Egy kis kóstoló a barátoknak

****

Kalandozás a környéken:

Bogozd ki

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=6NBbF_TM9i8

Egy kis kirándulás,

amihez szép napsütés adatott, még ha közben nagyon köhögtem is, és fájt a torkom, és nem szelelt az orrom.

Közalkalmazotti

Ugye mivel én ilyen fontos személyiség vagyok, hogy közalkalmazott, jár nekem az évi akárhányszori utazási kedvezmény.

A tavalyival úgy jártam, hogy a hátizsákomban egyszer kiömlött gombszaggató nedű miatt igen szagos lett, úgyhogy a pénztáros nénik ájuldoztak, mikor bedugtam nekik a lyukon. Jó sok szellőztetéssel tudtam csak semlegesíteni az illatot.

Az ideit még nem sokat használtam, de pénteken hosszabb útra indultam, így beraktam a nyomtatványt.

Itt a helyi volánbuszosok ritkán kérik el, nagyon nem is készítettem elő. 

Begördült a busz a megállóba , közben láttam, hogy egy volt kolléganőm nagy batyukkal, süteményestálcával szalad, hogy elérje. Így félszemmel figyeltem csak a sofőrsrácra, de a rend kedvéért megkérdeztem, pecsétel-e.

-Igen-válaszolta ő, majd hozzátette- Mit írjak rá?

- Én tudjam mit írjál rá? -válaszoltam értetlenkedve- Nekem olyan mindegy, tőlem azt is ráírhatod, hogy szeretlek.

Kolléganőm is szerencsésen odaért közben, felcihelődött, én a batyuim mellé odanyaláboltam a lepecsételt nyomtatványt  és indultam helyet keresni.

-Icuka itt jó lesz?

-Kicsit hátrább!

A busz közben elindult, végre mi is lehuppantunk, megszabadultunk a motyóktól, s a kezemben szorongatott papírt is összehajthattam, hogy eltegyem. Fél szemmel, csak úgy véletlenségből közben rápillantottam, de már visítottam is a röhögéstől:

-Te hüüüülye vagy!!!!!!!!!

A sofőrfiú igaz, már bőszen haladt az úton, de egyfolytában várakozóan sandított hátra.

Azt hiszem elégedett lehetett a hatással. :-))

Képes Géza: Igen de

barát?
igen
de
nem ér rá –

szerető?
igen
de
nem ér rá –

kártya-
partner?
sakk-
pertner?
séta-
partner?
igen
igen
igen

de nem ér rá

más-más irányban
loholunk
pedig mehetnénk
lassan
kézenfogva
együtt bomlásnak
indult
az emberiség:

a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük –

barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.

Mammka-féle

Nagyon szeretem, mikor Mammka filmeket ajánl a blogján. Azok mindig olyan igazi, szép filmek szoktak lenni, amit jólesik nézni.
No tegnap véletlenül ráakadtam egy ilyen Mammka-féle filmre, leglábbis rögtön Ő jutott eszembe, ahogy elkezdtem nézni.

http://www.youtube.com/watch?v=oEFjZf4wjxA

Belélegeztem....

Belélegeztem
az eget. Bárányfelhők
folynak szememből.

Tesch Gábor Ferenc: õszutó

Az elszáradt rózsákat rég kidobtad,
mondván: halott virág ne éljen a házban.
Talán az őszutó tette, talán a
kedvem hozta. Valahogy több volt a barna
levél, mint a sárga. Hűvösebb idők,
sötétebb délutánok jöttek. A posta
hetente. Mesélted, hogy apád az italt
nem szégyellte, de szerette. Na és. Nincs
mit bánni. A házba a kavicsos út
felől könnyebb bejárni. Most kabátot és
kesztyűt veszel. Csontjaid is fáznak. Belül
fázol. Határozott céljaid voltak
még tegnap este. Én mentem a menthetőt,
te magaddal vitázol. Így és ennyi.
Igyekszem a ritmusod még idejében
felvenni, bár kétségtelenül gyors tempó.
Ha huzamosan előttem jársz nem tudlak
követni. Sajnálnám a végét. Spájzban
zsák krumpli, hagyma, mogyoró, egy kampó.

B.Radó Lili: Emlékül

Te nem szereted, csak a piros rózsát?

Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,

Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?

Te csak az izzó napot szereted,

meg a ragyogó, azúrkék eget?

Én, kedves sohse leszek napsugár,

csak sápadt pír, csak távoli derengés,

amin az ember egy kicsit mereng; és

virág se vagyok, kitűzni való,

csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.