2013. december 14., szombat
2013. december 5., csütörtök
Doktor úr-száj
Hatalmas, degeszre tömött szatyorral vágódtam be az orvosiba.
Húúú, nincs senki a váróban, hurrá, rögtön a doktor úr elé járulhattam. Ő szokás szerin hellyel kínált, miközben leraktam a batyut.
-Kinek vásárolt? -kérdezte kedvesen.
- Ó.-i tanárninek-válaszoltam, miközben lehuppantam a vele szemben lévő székre és elégedetten szusszantam egyet.
Aztán némi idő után megszólalt:
-De mit szeretene?
No akkor elkezdtem hahótázni. Ja, ja persze, az egy dolog, hogy kényelmesen elhelyezkedtem, de tulajdonképp dolgomat végezni jöttem. Néha annyifele van a fejem, hogy hirtelen azt se tudom hol és miért is vagyok ott.
-N. néni receptjeit szeretném felíratni.
Szerencsére volt egy jó paksaméta, addig legalább pihengethettem.
Mikor végre mindet kinyomtatta és kezembe adta, bátorkodtam megkérdezni, hogy vajon nekem nem tudna-e felírni valamiféle szárnyakat, hogy gyorsabban eljussak egyik helyről a másikra.
-Nem kell felírni-válaszolta mosolyogva-, vannak szárny nélküli angyalok is.
2013. december 2., hétfő
....az út végén.....
Ez a gyönyörű látvány fogadott, mikor délután kiléptem Gizi néni kapuján és elindultam Maris néni felé.
Nagyon szeretném, ha majd az igazi út végén is hasonló várna.
Mégis-mégis általában félek a haláltól. Nem is a haláltól magától, hisz az csak egy pillanat míg átlépünk a másik világba. Inkább az előtte lévő dolgoktól. Szenvedéstől, nyomorúságtól, betegségtől, fájdalomtól, kiszolgáltatottságtól, magánytól.
Persze ha az ég kegyes, lehet gyors vagy észrevétlen az átmenetel, de általában nem ez a jellemző. Néhányaknak megadatik.
Az elmúlt két és fél év alatt elég sokat tapasztaltam e téren, sokkal többet, mint az addigi egész életemben.
Most pedig csupán egy hónap alatt annyi tragédia történt itt a faluban, hogy még aki amúgy nem szokott, most tán az is elgondolkodott élet-halál kérdésén.
Egy 32 éves nő felakasztotta magát, s már nem épp friss állapotban találtak rá, egy 22 éves fiút reggel az anyukája már nem tudott felébreszteni, egy 47 éves férfi a motorján ülve kapott infarktust és a betonsáncba zuhant, egy 50 éves férfi autóval hatalmas sebességgel egy fának rohant, úgy vágták ki a kocsiból. Hogy ezek után egy idősebb ember rákban, hosszú szenvedés után ment el, az már egészen hétköznapi eset, bár sejtésem szerint mégiscsak neki volt a legszörnyűbb halála.
Melyikünkre mi vár? Te vagy én mikor kerülünk sorra? És miért, hogy van aki nem fél a haláltól? Nekem még a szülés előtt is halálfélelmem volt. Egyszer csak úgy bátortalanul rákérdeztem anyura, s ő is erről számolt be. No ez nyugtatott meg valamelyest, hogy nem csak velem esik meg ilyen csúfság, hogy halálfélelmem van terhesen.
És tessék! Ilyen nyámnyila, pókháló-idegzet mellé olyan munkát kaptam, ahol nap mint nap a halál völgyében járok, szembesülök az emberi nyomorúsággal, az öregedés minden fájdalmával, lelki és testi kínjával, az egyedülléttel, a rászorultsággal, s azzal, hogy sokszor úgy várnak rám mint a Messiásra, holott ki vagyok én??? Egy ugyanolyan kiszolgáltatott, ilyen-olyan kínokkal megáldott, haláltól remegő, a nap végére teljesen kiürült, kopott zománcú rossz fazék.
Közben életre vágynék, melegségre, felszabadult kacagásra, fényre.
Fényre! Minden rettegés és félelem nélkül.
Itt és most, és az út végén is.
2013. november 30., szombat
Jónás Tamás: Nem szeretem a lányokat
Nem szeretem a lányokat
Ha szépek, szentek, csendesek
Mert szép és rossz és nagy dumás
kéne legyek - de nem leszek
Nekik az utca kirakat
A férfi ráérős vevő
Mindenre kaphatók ha van
Legyőzni őket túlerő
Nem szeretem a lányokat
Ha cserfesek, ha kis rimák
Bár értem én: kevés a méh
S a nagy mezőn sok a virág
A színes száj, a szem ragyog
Villan a comb, a tanga vág
Még kérned sem kell, megkapod
S ha megkaptad, mennél tovább
De szeretem a lányokat
Kiket szédít a pillanat
Mert tudják pontosan mit ad
És mit vesz el ha elmarad
Kiknek titkuk van, s nem a test
Szomorúak és boldogok
Elõttem vetkőznek hiszen
Fák ők s én szelíd ősz vagyok
2013. november 24., vasárnap
2013. november 22., péntek
Lurkószáj
-Mami, tudtad, hogy van olyan szín, hogy pimp?
-Pimp? Az milyen?
-Hát olyan lilás. Olyan autójuk van a striciknek.
-A striciknek? Ki mondta?
-Márk.
-Miért, hogy néznek ki a stricik?
-Hát sétapálcájuk van és szőrmebundát hordanak.
Buda Ferenc : Szürkeszemű
Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartalak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt;
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó.
2013. november 20., szerda
2013. november 18., hétfő
Ajánló
Filmek, amiket mostanában vagy nem egészen mostanában láttam, és tetszettek:
A Magdolna nővérek
Khadak
Egy apáca szerelme
Gilbert Grape
A szerető
A kismadár
Apró örömök
Kinn szemerkélős, pocsék idő-olyan, mint mikor a kenyeres ember pofozkodni akart értünk.
Brrrrr... kinek van kedve ilyenkor a bicajon vándorolni házról házra, boltba, patikába szaladni, fát behordani, gereblyézni, diót törni a hideg teraszon meg a többi, meg a többi.
Egyedül az ajtón virítanak még a falevél rózsáim, különben barátságtalan már minden a kertben.
És akkor sóhajtok egy nagyot, elvigyorodom, megfőzöm a tejeskávém, bevágok hozzá két vajasmézes pirítóst.
Kicsit hideg van benn is, így kivonulok fáért, gyújtóst csinálok (ne próbálkozzatok gyertyánból, de nekem más nincs), aztán tüzet rakok.
Hhhhhhhh....mmmmmm.......szabadnapos vagyok.
Marina Cvetajeva: Ha nézek...
Ha nézek a szárnyra kelő levelekre,
hogy szállnak alá, lepik utca kövét,
s hogy törli le őket a piktor ecsetje –
így véglegesülhet a vásznon a kép –,
azt gondolom (ó, soha senki se vágyik
ölelni, simítani már fejemet),
lombcsúcson, ahol csak a rozsda virágzik,
levél vagyok én is – a fán feledett.
2013. november 15., péntek
Ajtmatov kapcsán Cvetajeva
Sikerült megszereznem a Rukkolán egy rég áhított Ajtmatov könyvet, s kicsit szóba elegyedtem a küldőjével, aki az ELTE-re jár, s szintén kedveli az orosz irodalmat. Ő mutatta ezt a gyönyörű verset, amibe rögtön beleszerettem. Ezúton is köszönöm neki!
2013. november 13., szerda
A lovag
-Mi újság szivem?-kérdezte a kenyeres ember, miután kinyitotta a furgon hátulját, hogy válogathassak a polcokról.
-Pocsék idő van -válaszoltam lebiggyedt szájjal a szemerkélő esőben bicajomra támaszkodva.
-Azt is fel kéne pofozni, aki kiküldött titeket ilyen időben.
-Ha-ha-ha!-kacagtam el magam - Akkor a kistérséghez menj pofozkodni szívem, mondd, hogy ezt E-ért és Sz-ért kapják.
No ilyen lovag sem volt még, aki így kiálljon értem. :-)
2013. november 12., kedd
Hányféle?
'Egy betegem egyszer azt mondta, kétféle orvos van: egyiket a Kovács néni mája érdekli, a másikat a Kovács néni. "
(Dr. Szabó Eszter)
Nagyokat bólogatva, még emigyen bővíteném az okos megállapítást:
Háromféle orvos van: egyiket a Kovács néni mája érdekli, a másikat a Kovács néni pénze, a harmadikat a Kovács néni.
2013. november 11., hétfő
2013. november 9., szombat
Schein Gábor: Várakozás
- Régóta várok rád.
- Elkéstem. De most itt vagyok.
- Igen, most itt vagy.
De tudod, a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni.
- Akkor elmenjek?
- Ne! Maradj!
Veled egészen más várni rád.
2013. november 3., vasárnap
2013. október 29., kedd
2013. október 28., hétfő
Franci nene
Hát ugye azért az nem mindennapi esemény, hogy valaki 100 éves legyen. Főleg egy ilyen kicsi falu szülöttjeként. Pedig Franci nenéről igazán nem mondható el, hogy könnyű élete volt, mert az első ura a háborúban maradt el, a második, hát az olyan volt, na...amilyen, a lányát eltemette, egész életében dolgozott, kapált, kaszált, vasvillázott, szekeret rakott, kocsit hajtott. Kicsit ugyan már nagyotthall, de szemüveg nélkül olvas, magára mos, tán még tavaly is kapirgált a kertben, édes és mostoha unokáit, dédunokáit megkülönböztetés nélkül szereti, támogatja.
Hát rittyentettek is neki olyan ünnepséget, hogy na. Az egy dolog, hogy a család (vagy 60 ember minimum) összeült vacsorára, de a falu a templomban külön misét tartott az ő tiszteletére, megjelent aki élt és mozgott, Caritas, Hagyományőrző Csapat viseletben, polgármester úr díszoklevéllel, de még Harrach Péter is, a képviselőnk.
Mikor ez utóbbi köszöntötte Franci nenét, ő emigyen válaszolt:
-Maga kicsoda?
Franci nene itt látható a harmadik képen, ő a fekete ruhás:
http://pipulka.blogspot.hu/2013/09/kepes-geza-igen-de.html
2013. október 24., csütörtök
Csakis Chanson kedvéért
Minap jön az egyik néni, aki ki szokott járni a postára az öregotthonból a dolgokat intézni, hogy üzenik, menjek be, mert pénzes utalványom jött.
Nekem??? Pénzes utalványom?? No olyan nekem nem szokott jönni.
De, de üzent a postásnő, hogy jöjjek!
Mi a fene lehet? Csak a családi szokott nekem jönni, az meg hónap elején.
No elkerekezek, nyújtja ki a nőci a papírt, hogy írjam alá.
Bámulom-bámulom, a tesómtól jött 8000 ft.
Há mi a csudáért küldött nekem pénzt? Én ezt nem értem. Tán a földecske bérleti díja, amit anyutól örököltünk, vagy mi a csuda? De hát úgyis találkozunk Mindenszentekkor, minek küldte el, meg különben sem szokta postán. Meg nem is ilyenkor szokott esedékes lenni.
Megfordítom a szelvényt, nézem a közlemény rovatot.
Nahát ilyet! Még a postáshölgynek is megmutattam.
Megyek ki, rögtön hívom a tesóm, viccesen: Mi van nyertél a lottón? :-))
-Nem a lottón, hanem a puttón-mondja ő.
-Mi vaaan?
Hát tényleg nyert 30.000 ft-ot, és képes volt abból küldeni nekem.
Jól leszidtam, hogy nem tudta hová tenni kettőjükre azt a kis pénzt??
De azt mondta örömet akart nekem szerezni.
Hát van még egy ilyen tesónővér a földön?
Eléggé beosztós, spórolós és sokáig tartogatós tipus vagyok. A tesóm tudna mesélni, mikor ő már befalta az összes krémesét, én pedig még mindig tartogattam az enyéimet gyerekkorunkban. Olyan is előfordult felnőttkoromban, hogy addig őriztem valami megfelelő alkalomra a finom doboz csokit, míg megromlott. :-) (Most még csak a nevemnapja óta őrzök egyet) De olyan is van, amit el se merek mesélni.
Egyenlőre még csak egy kis üveg Jäger-t vettem a pottyant pénzből, mert azért nagyon odavagyok, és hát igen ritkán jutok hozzá. Ja és egy tejszeletet a sofőr kolléganőmnek, mert szereti.
2013. október 8., kedd
2013. október 7., hétfő
Halmi Annamária: bölcsődal
még mielőtt a neonokat lekapcsolnák,
és kintről a pórázokat bevinnék
a tungsramtól hangos panelvackokba,
mielőtt a nagyváros
megszűnne nagyváros lenni,
távolba csomagolok,
becsomagolom mind,
és a kapcsoló szokásos kattanásával
kívánok neked felhőtlen éjszakát,
forgatókönyves és regényes
mélyalvó fázist,
mintha csak a magamét
adnám oda a múltheti cédulák mellé.
a csókot az arcod helyett
jobbhíján az utcai fényekre nyomom,
és csak vakon bízhatok abban
hogy vigyáznak rád a feletteseink,
mielőtt a plafonra kifeszíteném
poszterizált alakodat
és őrizném párnákkal
kézjegyedet a homlokomon.
2013. október 5., szombat
Müller Péter
"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, csak megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? Mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult, és tudta, hogy segít neked már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Volt már, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos? Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet."
Áprily Lajos: Sötétben
Maradjunk így, gyertyát se végy elő,
legyen sötétség, lelkem így pihen.
Olyan rejtő és olyan ölelő -
talán anyám testében volt ilyen.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
