Lurkószáj

Pesten is szeretek lenni, de múltkor kinéztem az ablakon és elszomorodtam, mert nem láttam a csillagokat.

Kelár György

Sok mindent elmond

a hallgatásod, ne hagyd

abba Kedvesem!

Ölelés

Magdi néni idén tölti a kilencvenedik évét, tavaly végleg ágyba kényszerült, már nem bír lábra állni. Nyugdíjas, szintén nagyon beteg fiával lakik együtt, aki a körülményekhez és egészségi állapotához képest amit lehet megtesz érte. Hétköznap hordatják az ebédet, de hétvégén András főz édesanyjának, és ellát minden házkörüli teendőt. Eddig a mosást is ő végezte, ott rostokolt csontig fekélyes lábával a hagyományos, tárcsás mosógép és centrifuga mellett, mígnem erőszakkal fogtam a nagyobb volumenű szennyest és levittem az otthonba, ott méretes masina és szárítógép is van.
Szóval a pelenkázáson és a fürdetésen kívül tényleg próbál mindent elvégezni. A maga férfias módján igyekszik a mama kedvében járni, még a söröket is otthon issza, csak nagy ritkán megy le a kocsmába, azt is tán a társaság kedvéért. Míg nem ismertem közelebbről, mindig azt hittem, hogy magának való, morcos ember, de pár hét elteltével rájöttem, hogy igazán humoros, és szinte sose panaszkodik, pedig van mit cipelnie. Ahányszor megyek hozzájuk, biztos, hogy elereszt valami poént, a maradék ebédet kis kannában rendszeresen félreteszi a kutyámnak, s már kétszer is meglepett krémessel, mikor a városban volt dolga, mert ugye ilyen kis faluban csak álom a cukrászsütemény.
A mamácskát is nagyon szeretem, igyekszem a kedvében járni, kicsit felvidítani, mert borzasztó lehet a folytonos ágyhoz kötöttség. Ha sütök valamit, csomagolok neki, bár András, ha mást nem is, de a tilinkolós autóról vesz mirelit túróst, hogy ehessen anyukája süteményt. Nemrég az agyonhasználódott kispárna huzatja helyett varrtam neki egy újat, a kezem puszilgatta érte, holt ciki volt. Nem is engedte ma ágyhúzáskor lecserélni, annyira ragaszkodik hozzá. Vagy csak próbálok mókázni, tisztelegve engedélyt kérni a távozásra munkám végeztével, énekelni, mesélni ezt-azt.

Szóval megvannak lassacskán, de Magdi néni valahol még mindig kisfiaként kezeli Andrást-ami persze érthető is, hisz nagyon össze vannak nőve-, és tegnap pont amikor ott voltam, robbant egy kisebb bomba. András feldúltan ment ki a szobából ahol anyukája fekszik, és hallottam, ahogy csúnyán elkáromkodja magát a konyha felé tartva. A szívem összeszorult, hamar utánaléptem:
-Nyugi! Tudom, hogy nehéz -nyújtottam felé csendben a karom. Abban a másodpercben lendült a keze, s nekem mint egy éles, bénító nyíl hasított át a fejemen- Uram Istenem! Mikor ölelhette meg ezt az embert valaki utoljára??

Jatzkó Béla: Ha...

Ha meg tudnálak szelídíteni,
s lefaraghatnám vadságaidat,
sokkal egyszerûbb volna az, ami
ma csupa dráma, görcs és indulat;

ha bölcs szavakkal megfékezhetõk
volnának új s új robbanásaid,
mennyi semmibe porladó erõt
halmozhatnánk fel, amíg rácsait

elveszti imánk és szabad holnapi
életünkben a két utunkból egy lesz.
Bolond kívánság és reménytelen,
s nem is kívánom azt, hogy így legyen:
ha meg tudnálak szelídíteni,
már nem te volnál. És nekem te kellesz.

Forgatnám

Nedves a talaj, süpped lábaim alatt, de a nap már kedvesen melenget. Kívánkozom újra érezni a földet, keresek hát egy helyet, ahol tavaly magasra nőtt a fű, s most elszáradtan dől oldalra. Jó derékalj, egy darabig elfekhetek rajta anélkül, hogy érezném alulról a hideget.
Kispárnának fejem alá teszem az ütött-kopott, zöld, békebeli kis válltáskát. Már ilyen agyonhasználtan kaptam valamikor száz éve egy szívemnek kedvestől, de szeretem, mert épp belefér a fotóskatulya, a telefon és egy kisebb flaska víz.
Kutyám boldogan bóklász a fák között, én bámulom a kék eget, s kedvem szerint forgatom  a világot, ahogy csak  szeretném.
Ó, bár néha forgathatnám igaziból is egy-egy napra!

 

Fodor Ákos

Pár percet itt tölt, 

hogy utóbb időtlenül

hiányozhasson.

Major Petra

Ha sablonos vagy,
előbb-utóbb kiváglak.
Mi mást tehetnék?

Szenvedély

Ábrázoló geometria

Háromszeg

Így

http://vimeo.com/115186734

A mai pillanat

Tamás Tímea: Metszet

Ha valaki megtalálná
az önzés és a szeretet közti
érzelmi zsarolástól mentes
területet - nyugodtan leélhetné
ott az életét
Mert ott leledzik az abszolút
értékben konzerválódott
szülői szeretet. Az igazi.
Nyugodtabb hely lenne az
archimedesi pontnál.

Reggel

Forog a Föld-változnak a típusok

A közelmúltban két cikk olvasása közben is elém került az enneagram. Kedvem támadt újra elolvasni a különböző típusokat, be is azonosítottam újra magam három keverékébe, s ha már megtettem, végül a kérdésekre is válaszoltam. Nagyot vigyorogtam a végeredményen, mert csupán egy tipus volt megegyező az általam beazonosítottal. A Segítő, vagyis a 2-es. Ha ezt nem dobta volna ki a gép, na azon már végképp elcsodálkoztam volna. S ez nem a szakmám miatt van, mert azt hiszem már gyereknek is ilyen voltam. A fő vonal mellé az általam tippelt Művész és Rajongó helyett viszont viszont Reformernek (hahahaha!), Lojálisnak és Béketeremtőnek titulált a rendszer.
Az is lehet, hogy egyszerűen csak öregszem, de az is, hogy annyira lefoglal testileg, lelkileg és szellemileg a munkám, hogy manapság sajnos már nincs időm művészkedni és rajongani. Tulajdonképp ha belegondolok, a válaszok megadásánál is olyan szituációkat képzeltem nagyrészt magam elé, amiben vagy a gondozottjaim, vagy a kolléganőim szerepeltek.
Őszintén szólva nem annyira örülök ennek. Jobb szeretnék művész és rajongó maradni. :-)

"Szabad élet, szabad madár",

Szabad ég alatt szabad ágy.

Kányádi Sándor: Kóbor kutya

Előbb csak háztól házig verték,
azután ki a faluból.
Most két falu között tétován
hol ide, hol oda lohol.

Bátor kutya volt, eleinte
még meg-megkapta a botot.
S nézzétek:
hogy elgyámoltalanodott!

A madártól is félrerebben,
állandó reszketés ina,
foga is már csak azért van, hogy
legyen mivel vacognia.

Szederjes nyelve vizet keres,
megvesz, ha nem talál.
Szája két felén undorítón
vegyül a könny s a nyál.

Sír. Vonyítana, de azt se mer,
hátha meghallja valaki. -
Menti a bőrét céltalanul,
míg bírják vérző lábai.

Menti a bőrét céltalanul.
Csak a bőre van, semmi más. -
Hol késel,
irgalmas vadász!?

A vidék bája

Most nem a muskátlis ablakokra, vászonterítőkre, zsírosbödönökre, tejeskannákra, hajnalban kukorékoló kakasokra gondolok. Van egy másféle bája is a vidéknek. Sok egyéb mellett ezért is szeretek kis faluban élni.
Mint naponta többszöri vendég, épp állok a patikában, Katika kiszolgál, miközben belép Bözsi néni, majd pár pillanattal mögötte beviharzik egy fiatalember csak úgy lengén pulóverben.
-Jaj, gyorsan engedjük előre ezt a fiatalembert, várja a busz! - mondja Bözsi néni.
Ő hamar-hamar el is intézi a dolgát, ahogy beviharzott, úgy ki is viharzik az ajtón és szalad a közeli megállóban álló busz felé.
Épp akkor érkezik biciklivel a másik patikusnő, nézi a fiatalembert:
-Vajon még eléri?
-Biztos, hogy el-válaszolom nevetve-, ő a sofőr.


Még tavaly történt, hogy vásároltam Pistinél-mert itt a boltok is a tulajok nevéről neveztetnek. Mi nem a közértben, hentesnél, gazdaboltban, virágboltban, butikban vásárolunk, hanem Pistinél, Ildinél, Senánál, Karcsinál, Dénesnél, Gyöngyikénél, Bettinél. :-)
Szóval belép Pistihez a pár házzal odébb lakó Gizi néni, és megkérdezi a pénztáros Erzsikét:
-Elvihetem már a lábast?
-Igen, azt hiszem üres. Móóóóni!-kiált hátra a húsos pulthoz- Itt van Gizi néni lábasa?
A néni hátra ballag, mialatt Erzsike elmeséli, hogy valamelyik nap sóhajtozott, hogy mennyire megenné a töltöttkáposztát, mire másnap Gizi néni megjelent a kis zománcos piros lábassal.


Na! Hát sok egyéb mellett ezekért is szeretek kis faluban élni. :-)

A képen Margit nene, aki nem egyszer várt, mire hozzá értem tejeskávéval, bundáskenyérrel, vagy már épp dagasztotta a lángost, vagy csomagolta nekem tálba a didellét.

Nikiforosz Vrettakosz: A tulipán

Mert hát megeshet, hogy az éj kellős közepén
betoppan hozzám Jézus Krisztus. Vagy első
unokaöccse. Esetleg
édesanyja húga, vagy édesapja.
Avagy egy bőrig ázott hegyipásztor,
akire ráesteledett. Kell hát ez a tartalék
fekhely otthonomban.
Bérleti díját egy életre előre kifizette nékem
maga az Isten:
belém ültetett egy fehér tulipánt -
a szeretetet.

Major Petra

Fércelve vagyunk,
s aki szerencsés, varrás
mentén szakad el.