Áprilisi zsengék a Mecsekből

Csehov: Három nővér (a cukrászdában)

-Nézzétek!-somolygott Vendég a szomszédos asztal felé, ahol három idős hölgy csacsogott, falatozott csinosan felöltözve- Ilyenek leszünk húsz év múlva.

Hát a kosztümben és körömcipőben hármunk közül egyikünknél se vagyok biztos, de remélem valóban utazóképes leszek még húsz év múlva, s akkor is együtt cukrászdázhatok a lányokkal.
Meg addig még sokszor. :-)

Welcome

Ha az ember vendégségbe megy, általában eszébe jut, hogy ajándékot vigyen.
Na de ha az ember vendégségbe megy, és ő maga kap ajándékot? :-)
Welcome ajándék, így nevezte barátosom, és eme címet adta a bájos, sajátkezűleg készített könyv vagy füzetborítónak:
Pipulka és Katici barátsága

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

Neki

-Nem fényképezed le neki?-mutat a bozóttal körbenőtt táblára barátosom.
Azonnal visszafordulok, bekúszok a növényzeten keresztül és kattintok.
-Na de végülis kinek?-kérdezem vihogva, miközben agyamban végig zongorázom az összes ilyen nevű ismerősöm. Hááát, van egy pár. :-)
Hogy az én barátosom kire gondolt, nem árulta el, kérdezzétek meg tőle! Így majd mindegyik örül neki és büszke lesz, hogy lám csak, lám csak, Katicinek eszébe jutottam.

Bessenyei Judit

megvénültem... az
emlékek fontosabbak
reményeimnél

Fodor Ákos: Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.

Sokáig, akármeddig, nem tudom.

Az isten verje meg lépteid

nyomát. Lábaidra,

lábaidra vigyázzon.

Hol?

Hol rejtőzködtél,

s aztán hová utazol

cseresznyevirág?

Pál László: Egy szép szemű lányhoz

Ki érti türkiz titkait szemednek?
S mint zálogban hallgató brácsát,
Ki váltja meg szerelme árán
Feszülten vágyó húrjait szívednek?

Óóóóó....... :-)

Egy péntek este az egész heti munka után elindultunk Papához. Hol fáradt voltam, feszült meg minden, a vonaton már le is döntöttem kicsit a fejem a hátizsákomra.
Mikor újra felültem, Kobak megkérdezte:
-Mit mosolyogtál?
-Mosolyogtam?-néztem rá csodálkozva.
-Igen!
- Hmmm, észre sem vettem. Az egy perces meditációt csináltam.

Egyszer együtt találtuk a kis videót és ki is próbáltuk közösen.
Most újra megnéztem, és ámulva láttam, hogy a figurácska mindig mosolyog a filmen.
Még ilyet!

https://www.youtube.com/watch?v=1iP2bHaaTHs

Fúú, amindenit!

Ma teljesen véletlenül megtudtam, hogy tavaly nyáron trendi voltam és- ez már szinte hihetetlen, de -idén is az leszek!!
Igaz eddig fogalmam sem volt ilyen kifejezésekről, hogy combrés, meg bikinibrigde, de ma irdatlan nagy mázlimra megismerkedtem velük, és azzal a büszke tudattal vághatok neki a nyárnak, hogy bizony-bizony letagadhatatlanul trendi vagyok.
Köszönet a széltibe, hosszába minden irányba kiálló csípőcsontjaimnak, amik sokszor még alvás közben is nyomnak.  :-DDDD

http://www.nlcafe.hu/eletmod/20140108/combres-bikini-noi-test/

Lurkószáj

Én tudom mi az illem., mindig előre engedem a lányokat az ajtónál.
Kivéve a számtech teremnél, mert akkor elfoglalják a gépem.

Anna Silivonchik

http://silivonchik.ru/

Balla Zsuzsanna : Ha

Egy ideje nem lakom bennem,
hiába indulok magamhoz haza,
az út is visszalöki léptem,
mennék, de nincs oda.

Kötelék

"mert erős a szeretet, mint a halál,

kemény, mint a sír a buzgó szerelem"

(Énekek Éneke 8:6 )

Festék

Vörösen hull le

a nap. Vékony ecsetem

testébe mártom.

Sárga, mint a napsugár

"Miért nem hiszik sokan?"

Nagyon szeretem Éva blogját. Több mindenért is. Leginkább talán azért, mert a hétköznapi valóságot (vagy éppen ünnepi valóságot) tárja elénk szép, okos szavakkal. Olyan dolgokat, amik velünk is megtörténnek kicsit másképp, de mégis magunkra ismerünk belőlük. Tán ezért szerettem (szerettük) régen az esti, rádióbeli Szabó családot is.
Vasárnapi bejegyzése  különösen megérintett, és elgondolkodtatott. Eszembe jutott róla egy középiskolás eset is, mikor egyik osztálytársam elsírta magát egy rossz felelet miatt. A tanárnő jól leszidta, és szigorúan, érzéketlenül mondta, hogy sírni nem itt kell, hanem otthon. Ő is ha valami baja van, akkor azt otthon intézi el.
Jó tanárnő volt különben, de akkor, emiatt nagyon megharagudtam rá, háborgott a gyomrom. Azért, mert ő egy határozott, kapitány stílusú nő volt, miért várja el mástól is ugyanezt?? Látszott, hogy halványlila gőze sincs arról, hogy egy ember lehet érzékeny is, és nem direkt sír nyilvánosan. Épp elég baj az nekünk, pityogós fajtáknak (mert én is olyan vagyok), hogy így van, miért kellett még az egész osztály előtt megszégyeníteni?
Hát ez a száz évvel ezelőtti eset is felbukkant a múltból Éva sorai kapcsán. És más dolgok is...
Jó volt olvasni :

"Én is megkaptam a hisztis és zsaroló stb. bélyeget már. Rosszul esett. Miért nem hiszik sokan, hogy a könny őszinte is lehet, és köze nincs egy szerephez, amivel valamit el akarunk érni!"

Nagyság

"Én az emberi jóságot fontosabbnak tartom az emberi nagyságnál. Mert sok jó emberre inkább van szükség, mint sok nagy emberre."


Juhász Gyula

Mire jó egy fejlámpa?

Hát ugye kiránduláshoz, táborozáshoz feltétlenül. De lehet vele bicajozni, korán sötétedő időkben nyulakat etetni, sőt, aki már régebb óta ismer, tudja, hogy mosogatni is. :-D
Megismerkedtem azonban egy újabb lehetőséggel.
Mikor odaértem Anikához fodrászkodni, már koraeste volt, ő pedig kétségbeesetten fogadott, hogy kiégett a konyhában az égő, má nem tudott ilyenkor sehol újat venni. A szobában a szőnyeg miatt szóba sem jöhetett a hadművelet.
-Ne is izgasd magad, Ani!-mondtam vihogva, majd bőszen felcsatoltam a fejlámpát és nekiestem  a festésnek, vágásnak és beszárításnak.
Lehet, nem került minden hajszálra totál 100%-osan kence, de azért a frizura meglett. :-)

Lekonyuló napfényben

Szemvidítófű

https://www.youtube.com/watch?v=DIGfO2Dgc9Y

Puha...

Puha, lágy hangú 

reggel. Nem érint, de érzem

arcod melegét.

Néhány csésze tea vagy kávé Mammkának :-)

Jász Attila: Kávé, tea, olvasgatás

Kávé, tea, olvasgatás, de közben

néhány mondat úgy telibe talál,

hogy fel se tudok állni, fekszem itt

csendben és hallgatom, ahogy a szív

bugyborékol, vérzik a mondatoktól,

talán csak ki kell várni, nyelje el

valamelyik kamra, ahol a többi

is összegyűlik használat után,

bár vannak mondatok, melyek akár

halálos sebet is tudnak okozni,

ha épp szívtájékon találnak el.

Olvasás

Kobak nagy bánatomra nem igazán szeret olvasni. Tán 2-3 könyv volt, amit végig rágott, hiába próbálkoztam ezzel-azzal.
A napokban viszont apai utasításra, tanulás céljából kiolvasta a Forrest Gump-ot.
Ja, és angolul.
Ja, és tetszett neki!
Teljesen elcsudálkoztam, nem gondoltam, hogy egy 12 éves gyerkőcnek fog valamit jelenteni.
Ezen felbuzdulva kezébe adtam a Zabhegyezőt.
Totál rácuppant, hangosakat rötyög rajta.
Az osztályfőnöke azt mondta, az még nem neki való-mert beszélgettek, hogy mit olvas-, de úgy látszik az én lurkómat ez nem hatja meg, falja a fejezeteket rendületlenül.
Most aztán erősen törhetem a fejem, milyen könyvvel bírjam legközelebb olvasásra.

Pardi Anna: Ágak körül a virradat

Nem lehet egyetlen szív dobogásába
rejtőzve
kibírni az életet,

nem lehet minden este egyazon az úton
hazamenni,
s pihenni térni egyedül,

nem lehet minden reggel azzal kelni,
hogy elfogy az idő,
és nem marad utánunk senkisem,

nem lehet nem résztvenni, nem cselekedni,
valamilyen sorsot ki kell verekedni,
ki kell szenvedni
mindenkinek.




https://www.youtube.com/watch?v=QvdJSVmi404

Március 12. szerda, amúgy tárgyilagosan

Reggel kimásztam az ágyból, felraktam a teavizet. Félig felöltöztem, betettem Kobak táskájába az uzsonnát és az innivalót. Kikészítettem Kobak ruháját miközben nógattam, hogy ébredjen. Leforráztam a teafüvet, vajasmézes kenyeret kentem Kobaknak. Egészen felöltöztem. Kikísértem Kobakot a kapuhoz, elindítottam. Megkínáltam Tepertőt a szokásos reggeli száraz kenyerével. (szerintem ez csak lelki eledel nála, mindig sorban áll érte az ajtónál) Megittam a gyógyteámat. Feltekertem a dokihoz, mert csak két órát rendelt reggel. (a fel és le az itt nálunk mindig valóságosan fel és le) Elég sokat kellett várnom, mert a szomszéd település házigondozója intézte az ügyeit. Közben küldtem egy sms-t. Kértem Ilus néninek beutalót a laborba és megírattam az inzulinjaihoz a recepteket. Kértem útiköltséges papírt Ica néninek, mert holnap megy a kórházba inzulinos kezelésre. Beszaladtam a boltba, vettem Ilus néninek Inka kávét és tejport, Margit néninek kalácsot, a fél kg-os kenyér már elfogyott. Befutottam Maris nénihez, oda adtam neki a tegnap befizetett csekket, majd visszamentem neki a boltba mandarinért. Mandarin nem volt. Legurultam Ica nénihez átadni az útiköltséges papírt. Lemostam a hátát, mert azt nem éri el magának. Megkínált egy kávéval, amihez  elővettem a jó reggelt kekszemet. Eltekertem a másik boltba, ahol összetalálkoztam Ilus nénivel, így gyorsan oda adtam neki a beutalót. Vettem mandarint Maris néninek, fél kg kenyeret Margit néninek. Találtam aszalt gyömbért, amire Ica néni már régóta vágyik. A boltból átcipeltem a mázsás szatyrot az öregotthonba, amit Ilus néni hagyott ott, hogy majd az ebédelős autóval elvigyük neki. Az otthon előtt összeakadtam Ica néni szomszédjával, így megkértem vigye el neki a gyömbért, ne kelljen visszamennem. Elvitte. Megbeszéltem Krisztikével, ebédkor kinek mit kell elvinni. Az aktuális és sürgős dokumentumakat bevittem a főnökasszony asztalára. Legurultam másik Ica nénihez és Zsuzsikához. Felhúztam a redőnyt, kinyitottam szellőzni az ablakot. Mivel az egyetlen fellelhető kés tegnap eltörött, így a törött késpengével megkentem számukra a szendvicseket, kikészítettem a sajtot, piskótát, megpróbáltam felszeletelni a kalácsot. A melegvizes csapból teát csináltam, előhoztam a gyógyszereiket a hátsó szobából és szétszortíroztam. Ica néninek odaadtam a gyógyszereit, Zsuzsikának kanálra raktam és kivittem neki a teával együtt az udvarra, mert a hintaágyban ült. Bevette, megköszöntettem vele, mondta, hogy evett csokit. Ica nénivel viccelődtünk. Megpróbáltam előkeresni az ételhordó alkatrészeit, amit ide-oda szokott dugdosni. Sikertelenül, bár az összes szekrényt végig nyitogattam a szobában, benéztem ágy alá, kályha mögé, párnák alá. Összeszedtem a felhalmozott kenyerek közül a már régieket, bezacskóztam. Rendet raktam a pulton, letöröltem, elpakoltam a gyógyszereket, eldugtam az ételes megtalált darabjait, hátha holnap előkerül a többi. A késpengét gondosan elraktam. Átmentem a szomszédba Margit nénihez, oda adtam a kenyeret és  a kalácsot. Kiszámoltuk, hogy állunk pénzileg. "Elbeszélgettünk" kicsit a politikai helyzetről meg Attiláról meg Aniról meg Szandiról meg Margitkáról, meg Mátéról a dédunokájáról. Áttekertem a hivatalba, vettem két kukászsákot Margit néninek. Felhívtam Szilvikét, hogy egy félórával csúsztassuk el a programot. Felmentem a patikába, kiváltottam az inzulint, vettem mellé Béres cseppet és magnéziumos pezsgőtablettát. Számlát írattam hozzá. Levittem a patikában vásároltakat az otthonba, és szintén rábíztam Krisztikére, hogy vigye ki ebédkor, de feltétlen szóljon Ilus néninek, hogy az inzulint rakja a hűtőbe. Gyorsan megírtam egy részét a napi dokumentációnak, kitöltöttem a jelenléti ívet. Bevittem Magdus néninek egy Patika újságot, amit a gyógyszertárból hoztam, mert szereti olvasni. Hazarohantam, kentem két zsíros kenyeret ebédre, amihez savanyúkáposztát rágtam. Beindítottam a mosógépet. A dzsekimet lecseréltem mellényre, aztán átkerekeztem Iza nénihez, ahol  randink volt Szilvike kolléganőmmel. A szinte mozgásképtelen nénit becincáltuk a fürdőbe egy házilag gyártott kerekes székkel ( egy normál székre egy kiszuperált fűnyíró kerekei lettek felszerelve) megmostuk a haját, lefürdettük lavórból. Közben vacogott, alig győztük takargatni a fürdőlepedővel. Felöltöztettük. Megszárítottam  a haját, Szilvike kiteregetett, közben végig bohóckodtunk, mert a néni nagyon félt , mivel a fürdőszobában esett el, azóta nem bír lábra állni. Visszacincáltuk a jó meleg konyhába. Na ugye, hogy nem lett semmi baj, nem kellett úgy félni! Feltekertem Gizi nénihez. Aláírattam vele egy elmaradt megállapodást az étkezés igénybevételéről. Kicsit beszélgettünk. Összeírtam a listát, mit kell vásárolni. legurultam a boltba, a csirkeszárny kivételével mindent kaptam. Beszaladtam az otthonba, leraktam az aláírt megállapodást a főnökasszony asztalára, s egy papírkán jeleztem, hogy Gizi néni ezután diétás ebédet szeretne kérni. Tovább gurultam lefelé a postára, vettem egy olyan rejtvényújságot, amiben különböző fajta rejtvények vannak. Feltekertem Gizi nénihez a megszerzett cuccokkal. Kipakoltam. Tetszett neki az újság. Kaptam egy mazsolás-almás fánkocskát. Finom volt. Hátra vittem a lemetszett szőlővesszőket a kupacra. Még egy kicsit beszélgettünk. Hazatekertem. Csináltam néhány fényképet a nyírfáról. Gyorsan kiszedtem a mosást, kiteregettem. Bekészítettem egy újabb mosást. Begyújtottam az egyik kályhába. Kimentem a kertbe, ástam egy sort, Kobak hordta nekem a trágyáról a szart. Begyújtottam a másik kályhába. Átmentem Mancikához és Pistához, mindkettejüknek levágtam a haját. Közben bejött a szomszéd Laci valami ügyben. Jaj, jöjjek már át hozzá is, mert az asszony szétszedi amiért olyan hosszú már a haja. A sötétben elszaladtam Iza nénihez feltenni az éjszakai pelenkáját. Visszamentem Laciékhoz, levágtam a haját. Ittam egy pohár likőrt, beszélgettünk. Haza mentem, megetettem a kutyát és a macskát. Felraktam főni a kutya következő napokra való kajáját. Szalonnáztam egyet, miközben felraktam forrni a joghurtnak való tejet. A tej kifutott. Nagyjából letörölgettem. Elmosogattam. Összepárosítottam a megszáradt zoknikat.
Megírtam a blogomat.



Most pedig arról álmodozom, hogy haj, valaki megmasszírozhatná a talpam meg a hátam, és készíthetne nekem egy levendula illóolajos, forró fürdőt, és oda rakhatna a kád szélére egy nagy habos francia krémest és egy pohár unicumot.  Persze csak úgy tárgyilagosan. :-DDD




Utóirat 23:45-kor: Mire odajutottam, csupán egy gyors tisztálkodásra való melegvíz maradt a bojlerban. Na tessék, nesze neked unicum! :-D

Hiányzik

Sokszor nagyon hiányzik a freeblog. Eszembe jutnak egyes dolgok, pl. egy fantasztikus túra holdnézőbe a Csóványosra, a gólyaruha varrás, a haikus díjátadó ünnepség, havasi cincérek, szarvasbőgés hallgatás, vagy úszás az Ipolyban, s a mindezekhez kapcsolódó fotók, s olyankor úgy de úgy szeretném visszanézni, visszaolvasni, meglesni a régi kommenteket....de nem lehet. A hagyományos papír napló úgy tűnik maradandóbb lett volna.
Ma két éve jártunk Alcsúton hóvirágot őrizni, ó, bár elolvashatnám az ottani élményekről írtakat, olyan nagyon jól esne. Annyira szép emlék, annyira jól éreztem magam. Bárcsak két évvel ezelőtt lenne!

Weöres Sándor: A tavasz játékai

Ó tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem.
Ó röpke labda, lenge tánc,
a tavasz gyilkos bársonyán
rosszul alszik a szerelem,
mocorog, ébredni kíván.
Lányban szunnyad a szerelem,
gomolygó hajfürtjeiben
melyekről pattogzik a fény
ahogy üllőn parázs terem,
ravasz varázs-lepleiben
miket cifrára fest a fény;
álomi tarkaság a lány,
mögötte árnyék a legény.
Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő-szemeiben
hol felgyúl és kihúny a tűz
de mindig rejtve kényesen;
lányban szunnyad az ölelés,
ringatózó karjaiban
hol a toll-bábú üldögél,
hol a halál bilincse van.
Magányos éjek tőrei
vér-erek dörgő dobjai
két külön tűzvész kanyarog
egymást akarja oltani,
két szerelem egymás felé
kígyózik mint a gyűlölet
s az ősökkel telt temető
susogva biztat, integet.
Ó a hínáros férfi-szem
ó a homályos nő-sikoly
mikor tavasz indái közt
két test először összeforr,
ott a fehér kút angyala
vonaglik, meghal csöndesen
s jövendő koporsók hada
nyüzsög sötéten, férgesen.
Lányban szunnyad a méz, a tej,
övé lesz konyha, kamara,
cukorral, dísszel telt fenyő,
fosztja férj, gyermek, unoka.
Lányban dereng az éjszaka
minden hulláma, csillaga,
csípője urna-íve közt
a virrasztó halál maga.
Ó a közös kétféle vágy
vakon egymás felé szalad
egyetlen cérnaszál-hidon
és a híd mindig leszakad!
Ó tavaszi játszadozás,
egy érintés a lomb alatt,
belőle mennyi könny fakad
és nem lehet és nem szabad!



(Tulajdonképp Laci bá jóvoltából találkoztam ezzel a verssel és rögtön beleszerettem. Ezúton is köszönet!)

Virágok

Ez tulajdonképp két bejegyzés lesz összevonva, mert egymáshoz kívánkoznak.
Mindannyian  hallottunk, olvastunk már különböző szellemi megtapasztalásokról, de az mégiscsak más, mikor valójában ott áll előtted a húsvér ember, akit a saját szemeddel látsz, meg tudsz érinteni, vagy éppen ölelni.

Mária néni

Mária néni nálunk lakik az otthonban, mindjárt 90 éves lesz,, de hála Istennek még igen fürge, ő a főnökasszony jobbkeze ha postára, patikába, vagy más ügyeket intézni kell menni. Azt asztmája miatt amúgyis sokat kell legyen friss levegőn.
Gyermekkorában az apácáknál nevelkedett, majd egy kórház főkönyvelője volt, orvosok, professzorok közt forgolódott.
Ő mesélte nekem egyszer, csak úgy spontán, hogy van egy különös élménye, amit kislány korában élt át. Nagyon beteg volt, tulajdonképp a halálos ágyán feküdt. Egyszercsak az vette észre, hogy felrepül a plafonnál lévő egyik sarokba, és onnan szemlélődik lefelé. Mint kisgyerek, csudálkozott, hogy vajon miért horgonyzott le ott a plafonnál, mikor tárva-nyitva volt az ablak, tehát kirepülhetett volna rajta.
Nézett lefelé a betegágyára, ahol az anyukája sírt és imádkozott:
-Uram, ne vedd el tőlem!
S akkor hirtelen az anyukája mellett álló lánytestvérkéje felkiáltott:
-Kinyitotta a szemét!!

Csodálatos volt ezt hallgatnom. Mária nénit valaki a vezeték neve miatt régen Virágszálnak szokta szólítani.
A történet meghallgatása után én is sokszor így hívom: Virágszálam.

Virág

Rövid időn belül két ökumenikus istentiszteletet is tartottunk kicsiny közösségünkben. Nekem ez mindig nagy szívügyem volt, mert nagyon utálom a különböző pártoskodásokat, különbségtételeket, vallási vitákat.
Az elsőre meghívtuk a szomszéd település kis karizmatikus katolikus csapatát, s nagyon gyönyörű estét töltöttünk együtt, igazán mondhatom, hogy egyek voltunk Krisztusban.
A másikra többekközt érkezett egy különleges vendégünk Nagyváradról, egy fiatal lány: Virág.
Elmesélte nekünk eddigi élete történetét, amit pisszenés nélkül hallgattunk, mert nem mindennapi.
Virágnak borzasztóan nehéz gyerekkora volt, édesanyja sátánizmussal foglalkozott, édesapját nem ismerte, soha nem volt része igazi, elfogadó, biztonságot adó családi szeretetben.  Tizenketten voltak testvérek, de a gyerekek  mindenféle borzalmas, érthetetlen körülmények közt sorra meghaltak, míg csak négyen maradtak.
Virágot 13 évesen megerőszakolták, aminek következménye egy abortusz és az AIDS lett. Ekkor a családja megszakította vele a kapcsolatot, súlyos depresszióba esett, többször próbált öngyilkos lenni, majd sorra jöttek a betegségek, miközben egyedül kellett valahogy magát fenntartani.  Ha valahol kiderült a betegsége, máris dobták ki az albérletből, így vándorolt lakásról lakásra tulajdonképp egy gyerek támasz és vigasz nélkül.
Teljesen legyengült, lefogyott, kórházba került, marékszám kellett szedje a gyógyszereket, gyakran elájult és volt, hogy órákig feküdt eszméletlenül.
Végül eljött a nap, mikor az orvosok kijelentették: hat hónapja van hátra.
A kórházba rendszeresen bejárt egy öreg baptista a néni, aki látogatta a betegeket, ennivalót vitt nekik, és beszélt a Bibliából.
Virág végül a sok unszolásra, meg hogy a néni békén hagyja, ráállt, hogy imádkozzanak.
Hát ekkortól állt be a fordulat.
Mindent nem tudok itt elmesélni, amit tőle hallottunk, de sok harc és küzdelem következett, aminek az lett az eredménye, hogy Virág állapota javulni kezdett. Marosvásárhelyről végül Nagyváradra került, ahol egy lelkipásztor és családja befogadták őt saját otthonukba, s életében először megtapasztalhatta, milyen is igazi szeretetben élni.
Majd egy este, mikor egy csapat imádkozni jött érte össze, ő közben "szokása szerint" rosszul lett, eszméletét vesztette. Viszont ez nem a szokásos ájulás volt, mint később kiderült. Ugyanis mikor felébredt, fantasztikus dolgokat mesélt arról, hogy találkozott egy fénylő alakkal, akinek át voltak lyuggatva a kezei, lábai, és elvitte őt különböző helyekre. Gyönyörű, virágos réten haladtak, s a színek olyanok voltak, mint sehol itt a földön. Egy különös fáról szakított neki az alak valamilyen ismeretlen fehér gyümölcsöt, és azt mondta Virágnak, egye meg, mert attól meg fog erősödni. Aztán egy hófehér házba mentek, ahol egy asztalféle állt, és angyalok voltak. Az angyalok feltették őt az asztalra, a fénylő, átlyuggatott kezű pedig szétnyitotta Virág ereit és a saját vérét csorgatta bele.
Jártak még olyan helyen, ahol csupa éneklés folyt, s olyanon is, ahol a földön abortusz miatt meghalt gyerekeket nevelgették.

Mikor Virág ezután felébredt, gyökeres változás következett be az életében. A gyógyszereit hamarosan elhagyta, mondván erre neki már nincs szüksége, s a vizsgálatok eredményei egyre jobbak és jobbak lettek. Az orvosai értetlenül álltak a dolog előtt.
-Nem szeded a gyógyszereket?
-Nem.
-Nem szedsz vitaminokat?
-Nem.
-Ilyen nincs, ez egyszerűen lehetetlen.
Sorra gyógyult meg a nyavajáiból, pl. gyomorfekélyből, epilepsziából, rákból, se ezeket az orvosi leletek mind igazolták.
Az AIDS vírussal pedig jelen pillanatban az a helyzet, hogy ugyan kimutatható a vérében, de a szervezetére semmiféle hatással nincs, ami ugye azért elég meglepő.
S akinek 2011-ben még hat hónapot jósoltak, most ott állt előttünk pirospozsgásan, csillogó szemekkel, élettel telve, ragyogó szívvel!

Szép lassan

Gömbölyded, meleg

markocskákból szép lassan

kikel a tavasz.