A Notre Dame-i toronyőr

A toronyba való feljutás egy keskeny, függőleges vaslétrán történik. Nem tudom az őr azt használta-e, de én igen. :-)

Babette lakomája

Egy számomra elragadó, varázslatos film

https://www.youtube.com/watch?v=zxrLcZzM7uY#t=12

Áprilisi zsengék a Mecsekből

Csehov: Három nővér (a cukrászdában)

-Nézzétek!-somolygott Vendég a szomszédos asztal felé, ahol három idős hölgy csacsogott, falatozott csinosan felöltözve- Ilyenek leszünk húsz év múlva.

Hát a kosztümben és körömcipőben hármunk közül egyikünknél se vagyok biztos, de remélem valóban utazóképes leszek még húsz év múlva, s akkor is együtt cukrászdázhatok a lányokkal.
Meg addig még sokszor. :-)

Welcome

Ha az ember vendégségbe megy, általában eszébe jut, hogy ajándékot vigyen.
Na de ha az ember vendégségbe megy, és ő maga kap ajándékot? :-)
Welcome ajándék, így nevezte barátosom, és eme címet adta a bájos, sajátkezűleg készített könyv vagy füzetborítónak:
Pipulka és Katici barátsága

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek,
s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem
a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt, és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indul
végzetes földön, csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis, szembe sorssal,
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek.
A sűrű füst, mint roppant denevérszárny
legyintett arccul.
Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem. Szerettem volna
néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt, és hideg sötét volt....
Péter aludt, János aludt, Jakab aludt,
Máté aludt, és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról,
és vigicsurogtak gyűrödt arcomon....

Neki

-Nem fényképezed le neki?-mutat a bozóttal körbenőtt táblára barátosom.
Azonnal visszafordulok, bekúszok a növényzeten keresztül és kattintok.
-Na de végülis kinek?-kérdezem vihogva, miközben agyamban végig zongorázom az összes ilyen nevű ismerősöm. Hááát, van egy pár. :-)
Hogy az én barátosom kire gondolt, nem árulta el, kérdezzétek meg tőle! Így majd mindegyik örül neki és büszke lesz, hogy lám csak, lám csak, Katicinek eszébe jutottam.

Bessenyei Judit

megvénültem... az
emlékek fontosabbak
reményeimnél

Fodor Ákos: Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.

Sokáig, akármeddig, nem tudom.

Az isten verje meg lépteid

nyomát. Lábaidra,

lábaidra vigyázzon.

Hol?

Hol rejtőzködtél,

s aztán hová utazol

cseresznyevirág?

Pál László: Egy szép szemű lányhoz

Ki érti türkiz titkait szemednek?
S mint zálogban hallgató brácsát,
Ki váltja meg szerelme árán
Feszülten vágyó húrjait szívednek?

Óóóóó....... :-)

Egy péntek este az egész heti munka után elindultunk Papához. Hol fáradt voltam, feszült meg minden, a vonaton már le is döntöttem kicsit a fejem a hátizsákomra.
Mikor újra felültem, Kobak megkérdezte:
-Mit mosolyogtál?
-Mosolyogtam?-néztem rá csodálkozva.
-Igen!
- Hmmm, észre sem vettem. Az egy perces meditációt csináltam.

Egyszer együtt találtuk a kis videót és ki is próbáltuk közösen.
Most újra megnéztem, és ámulva láttam, hogy a figurácska mindig mosolyog a filmen.
Még ilyet!

https://www.youtube.com/watch?v=1iP2bHaaTHs

Fúú, amindenit!

Ma teljesen véletlenül megtudtam, hogy tavaly nyáron trendi voltam és- ez már szinte hihetetlen, de -idén is az leszek!!
Igaz eddig fogalmam sem volt ilyen kifejezésekről, hogy combrés, meg bikinibrigde, de ma irdatlan nagy mázlimra megismerkedtem velük, és azzal a büszke tudattal vághatok neki a nyárnak, hogy bizony-bizony letagadhatatlanul trendi vagyok.
Köszönet a széltibe, hosszába minden irányba kiálló csípőcsontjaimnak, amik sokszor még alvás közben is nyomnak.  :-DDDD

http://www.nlcafe.hu/eletmod/20140108/combres-bikini-noi-test/

Lurkószáj

Én tudom mi az illem., mindig előre engedem a lányokat az ajtónál.
Kivéve a számtech teremnél, mert akkor elfoglalják a gépem.

Anna Silivonchik

http://silivonchik.ru/

Balla Zsuzsanna : Ha

Egy ideje nem lakom bennem,
hiába indulok magamhoz haza,
az út is visszalöki léptem,
mennék, de nincs oda.

Kötelék

"mert erős a szeretet, mint a halál,

kemény, mint a sír a buzgó szerelem"

(Énekek Éneke 8:6 )

Festék

Vörösen hull le

a nap. Vékony ecsetem

testébe mártom.

Sárga, mint a napsugár

"Miért nem hiszik sokan?"

Nagyon szeretem Éva blogját. Több mindenért is. Leginkább talán azért, mert a hétköznapi valóságot (vagy éppen ünnepi valóságot) tárja elénk szép, okos szavakkal. Olyan dolgokat, amik velünk is megtörténnek kicsit másképp, de mégis magunkra ismerünk belőlük. Tán ezért szerettem (szerettük) régen az esti, rádióbeli Szabó családot is.
Vasárnapi bejegyzése  különösen megérintett, és elgondolkodtatott. Eszembe jutott róla egy középiskolás eset is, mikor egyik osztálytársam elsírta magát egy rossz felelet miatt. A tanárnő jól leszidta, és szigorúan, érzéketlenül mondta, hogy sírni nem itt kell, hanem otthon. Ő is ha valami baja van, akkor azt otthon intézi el.
Jó tanárnő volt különben, de akkor, emiatt nagyon megharagudtam rá, háborgott a gyomrom. Azért, mert ő egy határozott, kapitány stílusú nő volt, miért várja el mástól is ugyanezt?? Látszott, hogy halványlila gőze sincs arról, hogy egy ember lehet érzékeny is, és nem direkt sír nyilvánosan. Épp elég baj az nekünk, pityogós fajtáknak (mert én is olyan vagyok), hogy így van, miért kellett még az egész osztály előtt megszégyeníteni?
Hát ez a száz évvel ezelőtti eset is felbukkant a múltból Éva sorai kapcsán. És más dolgok is...
Jó volt olvasni :

"Én is megkaptam a hisztis és zsaroló stb. bélyeget már. Rosszul esett. Miért nem hiszik sokan, hogy a könny őszinte is lehet, és köze nincs egy szerephez, amivel valamit el akarunk érni!"

Nagyság

"Én az emberi jóságot fontosabbnak tartom az emberi nagyságnál. Mert sok jó emberre inkább van szükség, mint sok nagy emberre."


Juhász Gyula

Mire jó egy fejlámpa?

Hát ugye kiránduláshoz, táborozáshoz feltétlenül. De lehet vele bicajozni, korán sötétedő időkben nyulakat etetni, sőt, aki már régebb óta ismer, tudja, hogy mosogatni is. :-D
Megismerkedtem azonban egy újabb lehetőséggel.
Mikor odaértem Anikához fodrászkodni, már koraeste volt, ő pedig kétségbeesetten fogadott, hogy kiégett a konyhában az égő, má nem tudott ilyenkor sehol újat venni. A szobában a szőnyeg miatt szóba sem jöhetett a hadművelet.
-Ne is izgasd magad, Ani!-mondtam vihogva, majd bőszen felcsatoltam a fejlámpát és nekiestem  a festésnek, vágásnak és beszárításnak.
Lehet, nem került minden hajszálra totál 100%-osan kence, de azért a frizura meglett. :-)

Lekonyuló napfényben