Gondoltam ez most jól fog esni

Egyszerűsítsünk

Egyszerűsítsünk:
kiveszlek magamból, hogy
érezd hiányom.

(Dornis Szilvia)

Egy nagyon igaz mondat

"mert nekem is töltekeznem kell, hogy továbbadjam türelemmel megáldott erőként azt a bizonyos éppen megszerzett "tölteléket"!"


(Éva )

http://editeva.blogspot.hu/)

Bugyik és felvillanó pillanatképek

Csütörtök délidőben csörgött a telefonom:
-Na, pakolsz már? -érdeklődött Tibor.
Én épp ezerrel dolgoztam, ebédhordáshoz készültünk.
-Jaj, dehogy pakolok, hát dolgozom gőzerővel, meg különben is mit pakoljak annyit két napra, majd este indulás előtt bedobálok néhány cuccot azt jóvan- válaszoltam gyorsan nagymellel.
-Hát én több ideig pakolok-mondta ő, s ezt meg is tapasztaltuk a blogtalálkozón, mert Tiborék csomagjából még szemeteszsák, műanyag pohár meg ki tudja mi minden előkerült.
Egy négyes fogat-köztük én-már csütörtök éjjel megérkezett a helyszínre és birtokba vette Viczelekék bajánsenyei házikóját.
No hát kérem nesze neked nagyképű Pipulka, aki pikkpakk bepakol, bizony mikor szedtem ki a holmim, szembesültem a kemény valósággal, hogy az összes bugyim és zoknim otthon hagytam. :-))
Másnap reggel Viczeleknének kellett vásárolnia számomra ezt-azt mikor boltba mentek, hogy túlvészeljem a hétvégét. Viszont még pluszba ajándékba is kapott az eladótól egy bugyit, amin valami maszat volt.  Igaz, Ozser, aki elkísérte Eleknét a piacra, rögtön ott a helyszínen megállapította, hogy az ajándékbugyi kicsi lesz.
No szóval, így jár aki nagy mellszélességgel jelenti ki Tibornak, hogy mi a fittyfenét kell annyit pakolni.

Sajnos  a találkozóról egyetlen képet sem tudok mutatni, mivel nem volt nálam fényképező, így csupán az emlékek maradnak, de ugye az sem kevés.
Kinnalvás a csillagos égbolt  és a fenyőfák alatt, ágyba, vagyishogy hálózsákbakávé reggelente, Ozser utolérhetetlen slambuca és orosz hússalátája, aminek az íze még mindig a szám sarkában, a pajta zuhanyzó és a szivesház ( budi), egy kifogyhatatlannak tűnő zöld, gömb alakú üveg, Elekné által sütött húsz mázsa vecsési káposztás lángos, dimbek-bombok, éjjeli túra, szőlőhegyi kis tanyán hirtelen támadt barátok szíves invitálása egy pohár borra, Viczelek gondos útvonaltervezései vízszintes állapotban búvárfelszerelésben, száguldás a cseh csodában fejdöntögető huzatban, nénike csavarókkal a hajában egy őrült nagy kaukázusival az út szélén,  házikóból kinőtt fa, egyik templom, ami vándorló fényeivel csupa misztikum, s egy másik ami gyönyörű kékségével, ki tudja hány éves  padjaival maga az ősi ige.

Pillanatképek, felvillanó fények, ízek, hangok.
Reméljük jövőre újra!

Július 30.

http://www.pozitivnap.hu/belfold/barat-az-aki-egyszeruen-csak-ott-van-melletted

Nyár

Ájult virágok
dőlnek poros kőfalnak.
Sistereg a nyár.

Hegedűs János fotói

Váci Mihály: Végül

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább

a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve

ne is tessék.

Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,

hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy

meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,

és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

- azt se, hogy szeressék.

Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.

Ébredés után

Zaklatott létből
álmomba lépnék újra.
Hol van az ajtó?

Jihííjj, strandidő

van!!
Lubickolnak a házigondozók az verejtékben.


http://www.youtube.com/watch?v=3J6BoJuBsC4

Bartuska emlékére

Pitypangpihék a
napok. Egy fuvallatra
tova repülnek.

Hervay Gizella: A lány, aki virágot lépik

Tíz éve szeretlek,
Mondd, mi végre
Nem találsz nálam
Menedékre.

Űzlek, elérlek,
Elmész újra,
Hány évig fut még
Szívem útja?

Úttalan úton
Visszagörbül,
Csak hozzád jutok
Ki e körbül.

Körből körbe,
Láncról láncra,
Veled vonítok
A világra.

Virágra gondol,
Virágot lépik,
Kiben a szerelem
Szótlanná érik.

haiku

Fejlámpám fénye
felér a holdig, attól
oly kerekded ma.

Misztrál és a többiek

Tegnap este Nagymaroson jártam a Misztrál fesztiválon.
Nagyon ritkán van részem ilyesmiben, s talán ezért is értékeltem különösen, hogy eljuthattam.
Szélkiáltó, Budafolk Band és maga a Misztrál volt műsoron. Ez utóbbit szájtátva és teljesen elvarázsolódva hallgattam. A templomkerti élő előadásnak hihetetlen hangulata volt, felvételek ilyesmit soha nem tudnak teljes mértékben visszaadni. Talán kell hozzá a hely szelleme, az éppen ott járó szél, s az összes jelenlévő lélegzete. Ki tudhatná ezt megmondani?
Oly sok szép dal hangzott el, hogy nem is tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban.
Egyikről, ami különösen megérintett ( Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán )  nem találtam felvételt, de egy másikról igen.

http://www.youtube.com/watch?v=H5RtPoMFq6s


Keresgélés közben ráakadtam a tagokkal tavaly készült kis riportokra is, s azokat meghallgatva, megnézve egyáltalán nem csodálom, hogy ilyen gyönyörűségeket tudnak alkotni.

Böjte Csaba

"A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani. Világunk a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Ne féljetek megszólalni, megfogalmazni és kimondani a lelketek mélyén körvonalazódó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat, és szólaljatok meg! Tegyük otthonunkká ezt a világot!"

Lurkószáj helyett most kolléganőszáj

Reggel ahogy beértem az öregotthonba, kolléganőm rettentő vehemenciával pakolt, rámolt, rakosgatta a hatalmas badellákat, edényeket, zörgött, csörgött.
-Húú, de pakolsz, rámolsz!-mondom ámulva.
A  munkából fel se nézve, valahogy nagy komolyan ez csúszott ki a száján:
-Nem lehet itt lacifaszázni!

(szerintem ő maga még utólag sem jött rá, mit mondott :-DD )

Nyilas Misi módján

Pakkot kaptam.

Még pedig a blogtársadalom egyik csendes, szerény tagjától, kinek szokása időnként pakkokat küldeni szanaszét az országba, és ezzel örömet szerezni.

Igaz, Chanson? Igaz, Katici?

Megtaláltam az értesítőt, s mikor a postán jelentkeztem átvételre, hát a postás kisasszony egy akkora csomagot préselt nekem ki az ablakon, hogy elhűltem. Jó nehéz is volt, és gyönyörű kékeslilás tapétába csomagolták, amit külön megcsodáltam. Azaz mit csomagolták? Atombiztosan bevonták mindenfélével, a kibontás kb. fél óráig tartott.

A tartalma pedig:

-1db vadonatúj hótaposó

-1db originált hosszú ujjú fehér ing 

-1db originált rövidujjú fehér ing

-1 db originált vagány rövidujjú zöld póló ( polgári természetőr segédkatonáknak éppen megfelelő, bár az emblémája vasutasokéra emlékeztet ;o)  )

-1 db  originált vagány hosszú ujjú zöld póló

-1db   originált zöld nadrág

-1db   originált zöld kiskabát

Cipőpaszta nem volt benne, úgyhogy nem ette meg senki.

Kettőt találhattok kitől jött a pakk. :-)

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Portrait of Cléo de Mérode by Charles Ogerau, 1895.

Papucsállatka

Vas István: Csak azért

Csak azért, mert az a bizonyos villanyáram
Köztünk és körülöttünk és bennünk is kiégetett
Minden biztosítékot, és kilógtak a falból
A megszenesedett drótok, és helyrehozhatatlanul
Megszakadt, elmaradt, nem is tért vissza, mert
Nem tudtunk és nem is tanultunk meg vele bánni –
csak azért?
Csak azért, mert se vér, se név nem jogosít fel
Kettőnket semmi néven nevezhető kapcsolatra,
Holott anyámhoz, apámhoz, hugomhoz, az összes
Vérrokonomhoz mikor volt feleannyi
Közöm is? Csak azért, mert azután már nem a testét?
Mert már csak megváltott? Mert nem voltam képes abból,
Amit adott, megőrizni még a szépségét sem,
Csak az életemet meg az ép eszemet – csak azért?
Csak azért nincs jogunk tudni, sőt hallani sem egymásról?
Úgy, hogy ha szóba kerül, csak annyit mondhatok:
„Igaz is, mi van vele? Hogy van? Te látod őt néha?”
És ha meghalok, egy szót sem válthatunk előtte,
És ha ő hal meg majd, én csak elvegyülve hátul,
Mintha véletlenül, megyek a koporsója után.
És életemnek az a része elsüllyedt, akárcsak
Az a breton székesegyház, és hiába
Szólal meg odalent a harangja naponta:
Csak nagyritkán ha fölhallom a tenger alól.

Ó, de jó is lenne.....

http://www.magas-tatra.info/2013/06/gyonyoru-film-tatrarol-sikloernyorol.html

Lackfi János: A testőr

Mint egy kabátot, rámteríted
éjszakáid, és nincs szelídebb,
sem komorabb testőr tenálad.
Neved lenyelem vagy kiejtem:
gyorsabban hat, mint bármi gyógyszer.
Néha vállamhoz ér a vállad,
bocsánatot kérsz. Fájsz, mint az álom,
ha ébredvén már nem találom.

Sipos László: So strange the Moon tonight...

Az új fiú

Mi van öcsi?

(érdemes kinagyítani, hihi)






Lassan a testtel nagyfiú!

Gazdag gyerek, szegény gyerek

Gizi nénihez átjött valamelyik szomszéd ember segíteni. Én is a kertben matattam a paradicsomokkal, így hát önkéntelenül is hallottam a beszélgetésüket.
-Mit csinálnak a gyerekek?-kérdi Gizi néni.
-Az egyik technikusként tanul, a másik közgazdász akart volna lenni, de nincs pénzem a tandíjra.

Hát ja- gondoltam sóhajtva-, ide jutottunk. A gazdag gyerek tanulhat, a szegény csináljon amit akar.
És az is elgondolkodtató volt, amit még utána mondott a férfi:

-A munkásembert kéne megbecsülni, nem lehet mindenki közgazdász.

No erről én is tudnék regélni, hogy mennyire becsülik meg a szociális munkásembert, aki egész nap másokat szolgál. Kemény minimálbérrel jutalmazzák.

Emlékmorzsagyűjtögető

Katától kölcsön kaptam a Varázskert c. könyvet. Minden második oldalon találok valami olyat, ami idézésre kívánkozik.
Ez is ilyen:


"Egy kapcsolatban a férfiak gyakran keltik azt a látszatot, mintha elszálltak volna az emlékeik, mintha mindenestül elsüllyedt volna a múltjuk, mintha számukra nem lenne különösebb jelentősége az együtt eltöltött időnek. Ez az ő fegyverük.
A nők hallgatnak, várnak, de közben hörcsög módjára begyűjtenek minden létező emlékmorzsát, nem hagynak ki semmit, egyetlen, parányi, eldugott, megrágott, szétcsócsált emlékfoszlányt sem, mert tudják, hogy minden egyes darabra szükségük lehet még."

Tepertő uzsonnázik

Hírek a fészekből

Rozsdáska elkezdte a második turnus tojás melengetését.
Úgy tűnik nem sokáig szöszmötöltek és lógatták a lábukat tétlenül.

Gizi nénihez menet

egy vérszomjas vadállat állta utamat.

Próbáltam szépszóval rábeszélni, hogy álljon félre, de semmiképpen nem volt hajlandó az értelmes párbeszédre.

Így végül erőszakhoz kellett folyamodnom, s akarata ellenére eltávolítanom az utamból.

Roppant dühös volt. Jól meg is csiklandozta bosszúból az ujjaim.

Becsszó

nemrég vagy a föld rengett, vagy netán felrobbant az 50 km-re lévő szlovákiai atomerőmű. Rázkódás, ablakcsörömpölés.
Még most is olyan rossz szorítás van a mellkasomban. Brrr...
Van egy távoli ismerősöm, ő megérzi ha földrengés közeledik. Azt mondja nagyon rossz élmény.

Indulás

Hétvégén kirepültek a fiókák.
A szülők már pénteken mindent bevetettek a kicsalogatás érdekében, szinte megállás nélkül csettegtek. A tavalyi kifutópályát napokkal ezelőtt megigazítottam, úgyhogy minden készen állt, s mire szombat délelőtt Kobakkal észbe kaptunk, már csak két fióka kuksolt a fészekben. Az ajtó függönye mögül lestük az eseményeket. Ez a kettőcske is kitöltötte a kuckót, nem is értem , hogy fértek el hatan az utóbbi napokban.
Nagyon nem akaródzott nekik megmozdulni, de aztán az egyik bátorságot vett, kibukdácsolt a gerendára, s kedvet kapott a másik is. De hamar visszakoztak újra. Ez így ment egy darabig. Jókat kacagtunk rajtuk, mert az egyik nagyon dagi volt, egy nagy gömböc.
Aztán egyikük gondolt egy nagyot és szárnyra kelt, majd landolt az általam fonott, teraszon csüngő madárkán és villámsebességgel elkezdett azon forogni. Hát jó drámai volt a helyzet, mert elég trauma lehetett az első szárnyra kapás maga is, nemhogy a szédületes ringlispír. De belevaló fiókának tűnt, mert egyszercsak továbblendült, és irány a világ. Mi üdvrivalgással fogadtuk teljesítményét a függöny mögül.
A másik is toporgott, látszott, hogy nem sokáig bírja a magányt, ügyes lavírozás után a falon lévő régi szitára érkezett. Egy darabig ott pihent az ijedelmre, de aztán ő is végleg útra kelt.
Kobak ujjongva kiabált: Sikerült! Sikerült!
Egész nap hallottuk a szülők csettegését, ahogy a bokrok, fák között irányítgatják  még esetlen gyerekeiket.
Már évek óta részünk lehet ebben, de mindig újra meg újra rácsodálkozom, hogy lesz cirka 1 hónap alatt a tojásokból dudori kis fióka, s hogy repülnek ki egyik napról a másikra anélkül, hogy valaha is próbálták volna. Az ember azt képzelné, előbb gyakorolgatnak, kimennek, visszajönnek, de nem. Ők egyszer és mindenkorra az első próbálkozásra elhagyják a pihe-puha védett helyüket és fejest ugranak a nagyvilágba.
Most azonban történt valami nagyon érdekes kis momentum. Egyik visszajött. No nem a fészekbe. :-)
Már jóval később épp a teraszon hajoltam le egyik virághoz, mikor valami furcsa, könnyű érintésféléket éreztem a derekamon. Ahogy kiegyenesedtem, már rebbent is fel a fióka a hátamról az egyik kifutóra.
Ilyen még sose történt.
Tán hátbaveregetett? : Jól van öreglány, köszi a helyet, most már tényleg megyek. :-)

Szóval hat kis madár elindult. Idén dömping volt a fészekben, s ahogy az üresen maradt lakhelyet vizsgáltam, ni mit találtam benne.
No heten már igazán, de tényleg nem fértek volna el.

Garai Gábor: Kis csodák

A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst- virágok -
és az
“ennyi csupán az egész”
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.
De áldottak a hétköznapi csodák,
a váratlanok, a gyermekiek.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
neked, az idegen kölyöknek,
s mire megköszönnéd,
eltűnik a tömegben;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
tudja, pihenni vágysz csak;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha…
Az áldott kis csodák
holdjai békén elúsznak előtted;
s ami a lélekben marad,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
de még szebb embernek maradni
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
hálát adva a jóért, amit csak
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
önmagunkkal:
gyermeki vágyainkig
lemeztelenítve:
egy elkésett
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban…
- míg emlékké szilárdult
a mámor, mint a kristály,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
hadd szórja szét a hanggá
duzzasztható hullámokat:
- Élek még, itt vagyok,
és újjászületek naponként!
És:
- el ne hagyjatok,
én is veletek maradok örökre.

10 év múlva

Hogy képzelitek el magatokat, vagy mit szeretnétek tíz év múlva? - kérdezte a pszichológus hölgyemény egy szombati órán.
Külföldi munka, unokák, biztonság-sorolták a lányok, én meg ültem és néztem ki a fejemből.
Sose gondolok ilyesmire, nem tervezek a jövőre vonatkozóan már régóta. Tulajdonképp minek? Csak hallgatom a lányokat, és töröm a fejem, hogy  mi a fenét mondjak?
Gondolom a pszichológus hölgy majd jól levonja magában a következtetést a lelkiállapotomra vonatkozólag, de hát ez van.
Végül nagy bölcsen kibököm az őszintét:
Én a pillanatnak élek. Azt vallom, minden napnak elég a maga baja, ahogy a Biblia írja. Talán sorolhatnám, hogy akkorra a fiam egyetemista lesz meg ilyesmi, de nem gondolok a jövőre. Nem olyan világot élünk, hogy tervezni lehetne.


Jó kis hozzáállás-gondolkodtam el még magam is, de tényleg nem tudok kicsikarni  cseppnyi jövőre vonatkozó elképzelést sem .
Még egy nyavaja bakancslistám sincs.
Gáz, mi?

Chanson is szereti a bodzát

Margit nene krumplis lángosa

Én szállítottam belőle az esőben a szomszédoknak és a sógornőjének.
No persze az elsőt nekem kellett megennem, rögtön ahogy kijött a lábosból. Jó meleg volt és ropogós, éppen átfagyott házigondozónak való.

Bodza

Azt csiripelték a teraszon a rozsdáskák, hogy Ani nagyon szereti a bodzát.
Úgyhogy ezt neki adom ajándéka:

"De egy mindig van, hátul áll, felettünk lebeg, alattunk fekszik és körülölel álmunkban :) "

http://www.youtube.com/watch?v=H8qz5V9Qxww&list=PLBD091CBF0786020D&index=2

Hat

Ma rájöttem, hogy nem is öt, hanem hat fióka van a fészekben. Hat! Ilyen még sose volt. Alig férnek el.
Akkora a hangzavar a teraszon, hogy csak na.

Mindenkinek ...

" Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat. "

( George R. R. Martin )

Csak mert annyira szép

http://www.szuloklapja.hu/9-honap/1974/gyonyoru-szules-video-apas-szules.html

Piroska vadsóskát gyűjt

Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm...

....mondja a Biblia.
Reggel, ahogy készülődtem elmenni, szomorkodva tébláboltam az udvaron, félve lesegettem a fészek felé. A kicsinykák még aludtak. Aztán megjelent a nagy. Micsoda feladat hárul rád, te szegény-gondoltam. De fordultam egyet-kettőt, és jajj, alig hittem el, előkerült a másik !!! Meg van mindkét szülő!!
Hogy a harmadik, a halott kismadár ki volt, már nem derül ki.
Napok óta figyeltem, hogy valami nekem nagyon fura a fészek körül. Mintha túl sokszor járnának oda a nagyok. Volt, hogy kinn ültem a nyugágyon a tanulnivalóval a kezemben, amiből semmi nem ment a fejembe, ami olyan mostanában mint egy taplógomba, így hát a fészket bámultam, s a jövő-menő madárkákat. Egyik bátor volt még a jelenlétemben is, hamar odarepült a fészekhez. Valószínű ő ült a tojásokon, és megszokta a társaságot. A másik sokáig szálldosott innen-oda, onnan-ide, nem mert közelebb jönni, pedig ott volt szájában a kukac. Vagy közel merészkedett, de mikor már majd a fészeknél volt, mégis visszakozott.
Aztán volt egy pillanat, hogy egy nagy madár a fészekben, és kettő téblábolt körülötte. Hirtelen azt hittem bedilizem, de ez még egyszer megismétlődött. Már teljesen elbizonytalanodtam. Létezik, hogy három szülő járjon egy ugyanazon fészekhez?? Pedig itt nagyon úgy nézett ki, s ez azt is megmagyarázta volna, miért látom őket annyira sűrűn.
Talán a harmadik madárka volt, akit tegnap elbúcsúztattam?
Nem tudom.... ez már rejtély marad örökre.
De a fiókák élnek és virulnak.
Örülök ennek, mert úgy a szívemhez nőttek ezek  kis rozsdáskák , ahogy karnyújtásnyira élik az életüket itt évről évre tőlem.
Legalább ennyivel kevésbé szomorú most a világ.

Utolsó percek

Haldokló rozsdafarkút találtam ma a kertben. Egy darabig a tenyeremben tartottam, aztán puha szénára raktam utolsó perceire. A szilvafa alatt ástam el.
Nem tudom, hogy a teraszon tátogó fiókákhoz tartozott-e, de attól tartok igen. Vajon fel tud nevelni öt fiókát,  ha tényleg  egymagára maradt a párja?
Olyan szomorú a világ.

Hajolnék...

Hajolnék a Nap 

után, de ma is csak itt

hagyott árván. Éj.

Egy mondat

"Szociális munka" tankönyvem "Hospice" c. fejezete a következő idézettel kezdődik:


"Ha erősebben kapaszkodnánk egymás kezébe, ha jobban hinnénk a szeretet erejében, akkor talán az élet és a halál is könnyebb lenne."

(Marie de Hennezel)

Szép Ernő: Pitypang

Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Úgye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves
Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfujtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezitlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Késő délután az udvarban

Avagy pipulka bödön-mániája.
Van ami a házzal maradt ránk, van amit ajándékba kaptam, van amit egyik kedves barátom lomjai közül kotortam ki és van amit egy nénimtől kunyeráltam el-s milyen jól tettem, mert mostanában nehéz szívvel nézem, hogy hajigálnak ki az unokái mindent az eladott házából. Ő már hála Isten nem látja, mert erre szokták mondani, hogy forogna a sírjában. Nálam legalább megmaradt valami tőle.

Na és készül az idei feketenadálytő tinktúra. Tegnap ástam ki a patakparton a hozzávalót. A pásztortáskás már félig megérett a napon.
Gyűjtöttem galagonyavirágot és útifüvet is, s napokon belül jöhet a bodza szörp.

Adam Kolakowski

Lurkószáj

Kobak sokat bajlódik a szlovákkal, hozza sorra a rossz jegyeket. (odaát az 5-ös a legrosszabb) No persze ez érthető, mert négy év lemaradása van a többiekhez képest.
Múltkoriban örömmel újságolja:
-Mami, képzeld, kaptam szlovákból egy 1-est!
-Tényleg? De jó! És mit kellett csinálni?
-Rajzolni.

Csipkévé...

Csipkévé foszlunk,

mint egy tél alatt a szép

diófalevél.

Ma éjjel...

Ma éjjel fél a
Hold. Kézenfogva szépen
haza kísérem.

Carpe diem

Falcsik Mari: Nyári rondó




próbáld ki: a halál árnyékából ha nézed

minden perced mint az ünnep: a búcsú ünnepe

nem kell ehhez a múlt gyönyöreit idézned

csak megülni nyugton a napon és nagyon együtt lenni

a csönddel s így kivárni míg színültig telsz vele



valami gyomnak a leveses szárát lesni

ahogy telik erősödik vagy már fonnyadni kezd

míg meg nem szólít majd a tökéletes semmi

ha már annyi béke összegyűlt ott benn a néma fényben -

miképp a lassan aranyosodó szőlőgerezd



begyűjti a fényt és édesül: észrevétlen

ahogyan a fű nő (tudod ami majd leszárad)

így készülni arra hogy könnytelen elérjen

- vagy boldogan! - hogy körbenézel s bezárod az egészet

mint régi augusztusokban a nyaralóházat

Naaa,

most hajoljatok ki az ablakon!
Dzzümm, dzzümm  -motoroznak föl-le gőzerővel a csaják. Homlokotokra vigyázni, mert nagyot koppannak!
Arra távolabb meg dalol a fülemüle. Azt mondják éjszaka énekel, bár péntek délután 3-kor, mikor Gizi néninél nyírtam a füvet, úgy nótázott a diófa egyik ágán, hogy csak na.
Ma meg mikor holt fáradtan  haza estem az iskolából, lehuppantam a nyugágyra, Tepertő mellém hevert a fűre, s tőlünk pár méterre egy tengelic pár sétafikált. Az egyik keresgélt, csipegetett, a másik csak követte amerre ment. Nekem úgy tűnt, ő az őr, mert nagyon figyelt, és mindig nyomában volt a másiknak. Nagyon helyesek voltak, s láthatólag cseppet sem izgatta őket egy nagy, tigrismintás kutya, meg egy bamba pipulka.

Fülemüle:

http://www.youtube.com/watch?v=4EUQJU2yyYE

Tengelic:
http://www.youtube.com/watch?v=hDeuQHQ4bC8

Kisasszony, be szabad jönni?

Többszörös újrahasznosítás

1.   Tiltó tábla
2.   Céltábla
3.   Útjező tábla