Pipulka és a nesszeszer

Reggel bevágódtam az öregotthonba és elkezdtem írni az adminisztrációt. Rám nézett a mellettem ügyködő Etike és csodálkozva kérdezte:
-Ki vagy festve?
-Éééén???-kérdeztem vissza szinte felháborodva.
-Pedig mintha ki lenne húzva a szemed meg itt alul is....
Hirtelen belém fagyott a "felháborodás, mert mint a villám sújtott le az eszmélés:
-Vagyis, hogy izé....
Előző este kezembe akadt a nesszeszerem amiben a hatalmas mennyiségű és úgy tíz évente egyszer használt sminkes cuccaim vannak. Olyan poros volt, hogy úgy döntöttem kipakolom és kimosom. Na ha már így döntöttem, átnéztem a készletet, jó-e még belőle valami. Találtam avas rúzst ami ragadt mint az egérragasztó, azt ki is hajítottam. A szempillaspirál nagy csudálkozásomra még nem volt beszáradva., egy szemhéj festéket sikeresen leejtettem és darabokra hullott. No jó, a következő tíz esztendőre megint elleszek, a nesszeszer ment a mosógépbe, én mentem tovább dolgomra.
Így aztán csak másnap szembesültem vele adminisztráció írás közben, hogy a reggeli mosakodáskor elkentem magamon a még este kipróbált szempillafestéket. :-D
Hát máskor majd jobban meggondolom, mennyire hirtelen háborodjak fel valamin, bruhahaha.
Volt mit hallgatnom utána a kolléganőktől, akik vigyorogva utánozták a hangsúlyomat: Éééén???

Egy nem tipikus mai fiúcska

Egy cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami nekem nagyon megmelengette a szívemet.
Gondolom, néha én is valami csudabogárnak számítok, hogy nem veszem igénybe a technika egyes vívmányait, hogy nincs okostelefonom és nem is tervezek beszerezni, hogy bár sokat járom az erdőt,  nincs GPS-em csupán papír térképem, de van erről egy elképzelésem, amihez egyelőre tartom magam. Nem mondom, hogy soha nem fog megváltozni, mert ki tudja mit hoz a jövő, és ha valakinél van emilyen okos eszköz akivel túrázom, cseppet sem határolódom el tőle és elismerem, hogy hasznos, de én boldogulok ezek nélkül is.
No de ha én fura vagyok, akkor milyen lehet egy 19 éves fiatalember, aki papír térképek alapján indul el a nagyvilágba, nem fb-ozik és kézzel írja a naplóját?
Én minden sorát, minden szavát élveztem ennek a cikknek és a szívembe zártam ezt a fiúcskát.


https://www.turistamagazin.hu/hir/hazajottem-mert-jollaktam-a-csenddel?fbclid=IwAR3l01goWQsFcXIfDtXMOmK4J6LaACGoEN2_7TMBT9uVHmLbWwhPQJ1ovlE

Szilveszteri túra

Mi mást is csináltam volna szilveszterkor, mint irány az erdő.
Zsóti barátommal megbeszéltük már korábban a túrát, de ha nem jön én akkor is nekivágok. Végül még egy jelentkező akadt Laci személyében aki Kecskemét mellől érkezett. Őmiatta viszont elég későn indultunk neki a reggeli tervezett helyett, így biztos volt a sötétben való lejövetel.
A fiúk teljesen rám bízták magukat, igaz általában én kullogtam leghátul, de azért mindig elirányítottam őket, hogy merre menjenek.
Volt mászás, esés, puffanás, vadak teperték le egyik bajtársat, besikerült egy, még a '14-es jégtörés után maradt jó kis fakidőléses szakasz, aztán valami térkép által sem feltüntetett seggmeredek bércen való ereszkedés, végül vagy másfél-két órán át való sötétben menetelés, akarom mondani bukdácsolás kb. 6-7 átkeléssel fűszerezve a patakmeder félig jeges kövein. Szóval minden, ami egy valamirevaló Börzsönyjárónak dukál szilveszter napján. Este jutalomként jóféle házi körte és rakott sajtos tészta, aztán édesded durmolás kutyástul, macskástul.
Persze előbb még átvészeltük a durrogtatást, amit Huba harciasan ugatva dühösködött végig az udvar közepén, Mamusz viszont már az első puffnál hozzám szaladt és nyüszögött. Ő inkább a ház biztonságos belsejét választotta a hadviselés helyett. Vicces volt ez a felállás, mert máskor Huba a nyuszi és Mamusz a bátor.

Gyönyörű napsütést fogtunk ki

Ezüst patak

Zsóti haját is befényezte a napsugár, ez nagyon tetszett nekem :-)

Ez itt egy hard fogkefe

Bükk óriás

Csapatom ma csupa fickókból állt. Mindenki szép rendben, mint a katonák

Szalonnát is hoztál Gazdanő?

A téli napfény és a bükkerdők mindig elvarázsolnak. Az a különös kékes-szürkés-ezüstös szín, ami a rozsdás avar  között még hangsúlyosabbá válik utánozhatatlan.

Vakarózó fa. Ezt már jól megdolgozták a szarvasok az agancsukkal.

Mint egy katedrális oszlopai

A meredek emelkedőt nem mindenki viselte jól, Laci kidőlt :-D Huba és Mamusz szorgalmasan igyekezett őt újraéleszteni.

 Sikertelenül. Így aztán a hős, hűséges kutya őrizte a hős katona holttestét. 

Nimááá, ezen a fatörzsön meg felmászott egy cica!

Szeretem az ilyen különös ábrákat és formákat, ráadásul mindig Katici jut róluk eszembe, hisz ő folyton kiszúrja az ilyesmit.

Sajnos a napocska a túra felénél elbújt. Így jár aki hiába kel korán mégis későn indul. :-D De legalább a szép színekben gyönyörködhettünk.

Egy sziklán gyönyörű, növőben lévő jégcsapokat találtunk, ezek fotózásával jól el is ment az idő

Az utolsó, visszanéző napsugarak még felcsillannak a jégcsodákon

A lefelé ereszkedés nagyon meredek volt, elő is került a túrabotom, amit mostanság elég keveset használok, de itt nagy szükség volt rá. Egyre inkább ránk ereszkedett a félhomály, de még szürkületben sikerült elérni a völgyet amin felfelé jöttünk. Én nagyon szeretek fejlámpa nélkül ballagni, elég sokáig lehet így látni. De ha már valaki felkapcsolja, utána rossz, mert a fény elvakít és nem tud hirtelen a szem a szürkeséghez visszaállni.  Én igyekszem a lehető legtovább lámpa nélkül haladni, no meg szeretem is ezt a hangulatot. Zsóti viszont világított, hát próbáltam tőle lemaradni. Még így is besikerült egy hatalmas bukfenc. :-D Csak-csak felvillant az a fejlámpafény amott előttem és ez megzavart. Akkora sziklának mentem neki, hogy szabályosan átbukfenceztem felette. Hiába, a térdem alatt már sötétségbe borult minden. Szerencsére nem lett semmi baj, csak röhögtem egy jó nagyot és örvendeztem, hogy a fiúk jóval előttem járnak és nem látják a csúfos előreszaltót.
Még kitartottam egy darabig, de a patakon való átkeléshez már muszáj volt nekem is a fény.
Sokszor mulatok magamon, mert ezeknél az átkeléseknél tiszta fostos vagyok, nem nagyon megy az egyensúlyozás, sokáig elpipskedek, mire átjutok. Közben a sziklán meg minden további nélkül mászogatok felfelé. Ki érti ezt?

Végül csak lebotorkáltunk a  hegyről, a fiúk nagyon köszönték a túrát. Laci ráadásul amúgy egyedül búslakodott volna otthon, ha én nem telefonálok rá.
Úgy 17 km lett a végeredmény, de ezt csak onnan tudom, hogy Zsótinak van mérőkéje. Ettől függetlenül kb. én is ennyit éreztem a lábamban, másnap meg a karomban is, a lefelé túrabotozástól.
Huba és Mamusz persze legalább ötször ennyit mentek, de ez nem látszott rajtuk. Otthon nyúltak csak el, ahogy az már lenni szokott.

Megyezetünk abban, hogy soha jobb szilvesztert. Túra, barátok, kutymákok, finom vacsora, hát kell ennél több?

Kincsesláda mélye

A cím  hangaztos, és nekem valóban kincset ér az alábbi fotó, persze ne számítsatok valami nagy durranásra.
Már említettem tán régen, hogy van egy zárt csoport, ahol szülőfalumról, annak életéről lehet látni régi fotókat. Egy velemkorú nagyon lelkes és kedves hölgy az, aki nem kímélve időt, energiát, kutatgatja a még fellelhető ilyen képeket, szerzi be hozzátartozóktól, szkenneli és tölti fel az internetre sokunk örömére.
Karácsony előtt egy nagyon szép, régi viseletbe öltözött lányokat ábrázoló képen szemetszúrt, hogy egyikük vonásai nagyon hasonlítanak anyuéra.
Az ünnepek alatt nővérem hozta fel a dolgot, aki megmutatta nekem a telefonján ezt a képet, mert ő meg mamát vélte benne felfedezni. Izgalomba jöttünk, mert ha kettőnknek is feltűnt, akkor csak van benne valami. Kérdezősködtünk, próbáltuk összerakni a képen lévő többi szereplőt is. Megmutattuk anyu nővérének, aki ugyan már idős és nem úgy gondolkodik ahogy kéne, de ő is rábólintott, igen ez a mama és a komaasszonya, lánykori barátnője is rajta van.
Szóval most örvendezek ennek a fellelt kincsnek, aminek a létezéséről nem is tudtunk a családban.

Szarvas-kőn októberben

Madárraj lebeg,

árva felhő megy,

nem únjuk nézni

egymást - én és a hegy." 

Li Taj Po

Öreg-sózó

Kilátás a Magas-Börzsöny puklijaira

(Elől az Öreg-sózó, mögötte középen a Halyagos, attól jobbra a három kis pukli a Kuruc-bérc, attól balra a Drinó patak-völgye)

Szemben a Godóvár (amin a tisztások vannak) és Miklós-tető

Én is kipróbálhatom?

Az erő legyen veled!

És persze sose fogyjon ki a csont a kutyatálból! :-D

Kettétört

Kettétört szívem

te már nem látod belül

hófehér maradt.

Ketten

Hogy ide találj,

együtt világítunk a

barátom és én.

A boldogság vadregényes útjai

Nagyon szeretem Tamás Rita Ne pánikolj, sportolj! nevezetű oldalát. Mindig rendkívül ösztönző cikkeket ír és saját példájával is bemutatja amire másokat bíztat. Mindene a sport, ez segítette át élete nagy tragédiáin, nehézségein. Megbirkózott a rákkal, a pánikbetegséggel, magánéleti válságokkal, s azon igyekszik, hogy másokat is bátorítson. Hol hírességek, hol egészen hétköznapi emberek történeteit meséli el, ezzel adva erőt, reménységet azoknak, aki betegek, megfáradtak, küzdenek a kg-okkal vagy egyéb nehézségeik vannak.
Rendkívül tetszett, mikor egy egészen idős hölgyről írt, aki már nem fiatalon kezdett el futni s a maratonig jutott. Valahol kicsit magamat láttam benne, hisz majd 50 évesen kezdtem a sziklákat kóstolgatni, néha még kicsit magamat is bolondnak tartva ezért. Hozzá is szóltam a cikkhez, s legnagyobb ámulatomra Rita megkeresett, hogy szívesen írna rólam. De hát én nem vagyok semmi különös....persze ne legyek a jónak elrontója, álltam elébe, ha ő úgy érezte, ez esetleg másoknak jelenthet valamit. Ő már pedig úgy érezte, így hát emailben elküldte a kérdéseit, fotókat kért, s azt mondta, majd szól, ha megjelenik a neten.
Eltelt pár hét, aztán hónapok, én úgy gondoltam végül érdektelen lett a dolog vagy nem volt idő a megírására, mígnem egy másik cikkhez való hozzászólásom kapcsán egészen véletlenül derült ki, hogy pedig bizony megjelent, csak valószínű a rengeteg elfoglaltság miatt Rita engem elfeledett értesíteni.
No de bánja kánya, végül fél év csúszással én is értesülhettem róla, s bevallom meghatottan olvastam el az írást, ami bizony nem is rövid és még képes galériával is ki van egészítve.
Elhoztam nektek is:



http://www.csupasport.hu/turazas/a-boldogsag-vadregenyes-utjai-16506/?fbclid=IwAR1NmOFRKS1DzQ0JNY6XqIRmcLmMHEwAthyhMvJ8FwLnpJSHjx2dpqY89n0

Hiányos

Hiányos a hold.

Akárcsak szuszogásom

éjjel a párnán.

Mentő hadművelet

Kobakom észrevett egy verebecskét az udvaron a lavórban fürdőzni. Aztán kiderült, hogy nem fürdőzik a lelkem, hanem még fiatal madárka és hiába próbál, nem bír kijönni a vízből. Gyorsan kimentettük, kiraktam a napra, de annyira remegett szegényke, hogy inkább a ruhámba csavartam és dédelgettem. Ott láthatóan jobban érezte magát, de be-becsukta apró gombszemét, féltem, hogy kihűlt, s még ott hal meg a kezemben. Uzsgyi be a fürdőszobába, elő a hajszárítót! Verebecske az ujjamba kapaszkodva némán és mozdulatlanul tűrte a műveletet, míg szépen meg nem száradt mindenhol a ruhácskája. Gondoltam még kicsit melengetjük puha rongyban, de a szobában szárnyra kelt. :-) Így hát kivittem az udvarra, s bátran útnak is indult a tenyeremből a kert felé.

Sok madárka tanyázik idén nálunk. :-) És ennek úgy, de úgy örülök!
Figyelnem kell a vízállás magasságára!

Ide nekem a hiúzt!

Filmecske Szőrmesterről és a hiúzról.

https://vimeo.com/320606158

18.

Mivel fiam soha nem szerette a süteményeket, nagy fejtörést okozott, milyen tortát süssek neki a 18. szülinapjára. A hozzávalók beszerzése, bicajon való haza cipelése, a tészta és a krém összeállítása, a gyertyácskák elhelyezése sem volt könnyű feladat. De végül a sok fáradozás meghozta jutalmát, Bendegúzom kijelentette, ez eddigi élete legjobb szülinapi tortája és azonnal el is kezdte felszeletelni. Engem is megkínált.

Börzsönyi napfelkelte

Pünkösd vasárnap

Eleinte egy tengelic fújt riadót a bodzafa csúcsán, aztán megérkezett a rozsdafarkú is. A kis büdös beletojta a tojásait a terasz gerendájára hevenyészett módon feldobott, réten talált fészekbe, ahelyett, hogy a biztonságos kuckóba építkezett volna. Alig győztem kibiztosítani egy ócska esernyő nyelével, hogy le ne pottyanjon az alkotmány. Azóta már a második fészekaljat költi a gyorsotthonban.
Áldott csend, ma nem szól egyetlen fűnyíró sem, fekszem az udvarban a szivacson és lesem az énekes rigót. Reggelente csodálatosan dalolt mostanában a bodzán, most kiszúrom, hogy mohát hord a lombok sűrűjébe. Óó, fészket rak ő is nálam, hurrá!  Előbújik, landol a fűben, gyüjtöget aztán irány újra az ágak közé. Belesekedek. Már szép kerek, formás a bölcső, remélem itt marad.
A cseresznyefa körül seregély mókázik sárgarigó hangot mímelve, fenn a kék égen cikáznak a fecskék, szerencsére itt még van egy csapat.
A galambocskát ma még nem láttam, de tegnap megtalálta magának a téli madáretetőt és hintázás közben sokáig csipegetett. A szomszédban vígan hápog a kacsa sereg jó dolgában.
Huba a fejemhez hajtja fejét, egyfolytában fészkelődik mikor mozdulok, hogy továbbra is hozzám érhessen, érezhesse a közelségemet. Mamusz a járda hűvösét választja, ott nyúlik el pihenőre.
Mennyei béke. Oly gyönyörűséges minden és oly boldog vagyok.
Pünkösd vasárnap.

Zöld Menedékből zöld kertbe, zöld erdőbe

Régóta fontolgatom, hogy izgő-mozgó, folyton játszani akaró, túramániás Hubám mellé hozok egy barátot, s ha már így alakult, az a barát olyan legyen, akinek örömet tudnánk szerezni egy saját otthonnal. 

Május 1-én Vácott jártam a Zöld Menedék Állatvédő Alapítványnál, ahol egy végtelenül kedves fiú fogadott és türelmesen, segítőkészen végig mutogatott mindent, mindenkit.

Persze a kenneleket járva az ember az összes lakót szeretné haza hozni, és nehéz a választás, jaj, de milyen nehéz. 

Végül már csak két kutyi maradt a jelöltek közül, akiket a kedves fiatalember kieresztett, hogy megnézhessem őket egy nagyobb téren szaladozva, ne csupán a rács mögött. A nagyobbik, Hunor nevezetű  rögtön barátkozott, futkározott, a kisebb Ügyes viszont csak megszeppenve állt mozdulatlanul és lapított. Lehajoltam hát hozzá, hogy simogassam, de még így is nagyon félénknek tűnt.

Hamar eldőlt a kérdés, mert ahogy felvettem és megöleltem a fekete gubancot, azonnal beleszerelmesedtem. Hunornak amúgyis kezelés alatt volt a szeme, így még nem állt teljesen készen a gazdához költözésre.

Megírtuk a szerződést és indulhattunk is haza. Csupán az oltás és chip árát kellett kifizetni, de én valamivel több pénzt hagytam ott, jó helyre került. 

A kutyus továbbra is félősnek tűnt, az autóhoz is az ölemben vittem, s hihetetlen nyugalommal, csendben üldögélt egész úton a lábaimon. Nem ehhez vagyok szokva, bruhahaha, hisz Hubának fél pillanat nyugta sincs, majd kidönti a kocsi oldalát. Persze valahol érthető, hisz a járgányt összeköti a túrázással, fél lábbal már az erdőben van, míg az úton gurulunk.

Kíváncsian vártam, hogy fognak egymásra reagálni az új lakóval. Huba roppant játékos, barátkozós, felőle nem aggódtam, de a jövevény annyira csendben volt egész úton, hogy izgultam, nem fog-e halálra rémülni, ha ugra-bugra ebem ráront.

Az autóból kiszállva újra ölben vittem be a kertbe, s amint leraktam a fűbe, némi szaglászás után pisilt egyet. El voltam ájulva. Ilyen jól nevelt, illedelmes kutyust, nimáá! Nem brunyált véletlenül se az ölembe, megvárta míg újra föld közelbe kerül.

A barátkozással sem adódott gond, nem sok ismerkedés kellett, úgy tűnt nincs semmiféle ellenségeskedés vagy rivalizálás.

Aztán az új lakó bátran bejárta az udvart, elindult felfedezni a hatalmas kertet, nem gyulladt be, nem mulyáskodott egy percig se. Csak néztem ámulva. Mintha nem is ő lett volna, aki a menhelyen még simiért se akart sorba állni.

Egyedül a házba nem mert bejönni. Megállt a küszöbnél és nyüszögött. Ki kellett érte menni, és ölben behozni, mert semmiféle csalogatásra nem volt hajlandó beljebb merészkedni. De ez is csak eddig tartott, utána már teljesen természetesen beszaladt ha épp úgy adódott.

Azóta megállíthatatlanul tart a játék, a birkózás, mindkét kutya tiszta nyál, és lihegnek mint akik lefutották a maratont.

Gyere  öcsi, birkózzunk!

Kicsi a bors, de erős

Klassz ez a zöld fű!

A kert felfedezése

Na látjátok, van itt hely mindenkinek a szivacson!

Elég jó ez a kéró, asszem maradok!

Masina, haiku és hold

Egy lépcsővel feljebb léptem. Vettem egy volt évfolyamtársaméktól egy valamivel ügyesebb kis fényképezőt. Ők is nagy túrások, nagyon szerették ezt a Lumix masinát, de váltottak valami komolyabbra. Az adásvétel egy közös túra keretében történt, ahol mindjárt ki is próbálhattam és tudtak tanítgatni is. Valahogy azonnal magaménak éreztem a gépecskét, s pont az a nagyság és súly, amit még nem nehéz cipelni. Kezdem kapsigálni a használattát, de még sok felfedeznivaló akad rajta.
Nagyon élvezem a dolgot.
Persze a régi szerelmetes kis skatulyám is marad, hisz több napos túrára ezt az újat nem fogom cipelni, s a hétköznapokban is állandóan ott lapul a hátizsákomban, hogy úton-útfélen előkaphassam.

A bemutatkozást egy haikuval párosítva ejtem meg számotokra. :-)

Cseresznyevirág

és holdvilág, tündöklő

ünnep kertemben.

A természet őrzői

Akcióban a természet őrzői c.-mel filmsorozatot lehet látni a hazai természetőrök munkájáról.


https://filmdzsungel.tv/akcioban_a_termeszet_orzoi/?fbclid=IwAR3MkepEo_4a6rXhLBr693ZLnKqz4B1vParc454qKQeky9Dt05aIbi625X4

A "Nyomkeresők a nagyragozókért" c. részben Szőrmester is szerepel. :-) Legrégebbi olvasóim még ismerik, de akit érdekel ez a téma szívből ajánlom megnézésre az összeset!

A sorozat előzetese kedvcsinálónak:

https://vimeo.com/311500965

Szívküldi öregotthonosan

Évike nővér ma reggel lázasan lapozgatott a Bibliában: Hol is van a Szeretet himnusza?
Kiderült, hogy Valentin napi foglalkozásra készül az öregecskéinkkel, szívküldi lesz a program. Na tessék! Valentin nap-gondolom sokan fanyalognak ennek a ránk erőltetett ünnepnek a hallatán, de Évikénk sajátosan átformálta, s olyan délelőttöt rendezett, amit utólag még azok is meghatódva élvezhettek, akik ott sem voltak. Pedig nem volt vörös rózsa, sem marcipánnal töltött szív alakú csokoládé, sem egyéb pénzbe kerülő úri huncutság, csak papírból kivágott ákom-bákom szívecskék és sok-sok szeretettel teli gondolat.
Mindenkit sorra vettek egyesével, és ráírták egy-egy papírszívre a neveket illetve azt, hogy az illetőt miért szeretik. Az idősek közösen okoskodták ki a társaikra illő legjobb gondolatot. Volt aki még plusz szivecskét is kapott. :-) Utána bennünket, nővéreket, takarítónőket, házi gondozókat is sorra vettek, és igazán találó, frappáns dolgok kerekedtek ki. A nekünk szánt ajándékokat egy nagy borítékba tették, hogy majd alkalomadtán mindenki megkaphassa mikor épp rá kerül a sor a szolgálatban. Van akit azért szeretnek, mert kedves, van akit azért mert sokoldalú, van akit azért, mert nótás kedvű, de azt hiszem főnöknőnk, Marika kapta a legszuperebb szivecskét, amin ez állt: "Szeretjük, mert az egyik kezével fegyelmez, a másik kezével kegyelmez"

Talán akik a faluból, vagy látogatóként bejönnek az otthonba, csupán annyit látnak, hogy egy rakás idős ember üldögél félig szunyókálva a nappaliban a TV előtt. No ez aztán nagy tévedés. Ők még csukott szemmel is figyelnek. Nagyon is figyelnek! A szemükkel és a szívükkel is.