Tavaszkeresőben

Némi aktualitások kapcsán

Libusnak, Laci bá-nak és más érintetteknek ajánlva.


"Annyi szó esett róla - a tanulásról, a tanulókról meg a pedagógusokról - és mind csupa laikusok tárgyaltak felőle. Szidták, hajszolták a sok szakembert, amiért mereven és konzervatíven fogják pártul a régi és mostani iskolát, és körömfeketényit sem engednek be a modern szellem friss légáramlataiból a dohos tradíciók közé."


S honnan való az idézet? Lehetne épp bármelyik híroldaról ugye.
De röhögni fogtok! Ezt Kaffka Margittól származik, pontosan 1905-ből,  Iskolás ügyek c.írásából.

Hááát, nincs új a nap alatt, igaz kedves pedagógusok? :-)))

Átsétált a fény a kerten

Átsétált a fény

a kerten. Nem szólt. Egy fa 

mögül figyeltem.

"Rohan az idő...."

Marisír

Ahogy belépek Annus néni ajtaján, azonnal kétségbeesetten elkezdi sorolni:

-Mari sír! És az, aki elhagyta az urát.....
-Milyen Mari??-vágok közbe rémülten.
-Hát tudod, a Marisír!

Közben halványan derengeni kezd , hogy aha, mintha a többiek is emlegetnének valami
Marisírt

Tavasz ez?

Cseppenként, lassan

ízlelem: Tavasz ez? Vagy

könnycsepp szememen?

Nagypapa

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Úgy tűnt, ereje sincs már, hogy az életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.

Másnap az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal a meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült azágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik.
Az öregúr mosolyogva bólintott.
- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, és azt mondta nekem: "Nagypapa, gyorsan haza kell jönnöd, mert elromlott a biciklim!


( Bruno Ferraro)

Az ígéret

nem földje, hanem képe Mamkától. :-))))))



http://antikcsipke.blogspot.hu/2014/02/regi-igeret.html?showComment=1392916930235#c6260523484407980534

Lurkószáj

Pukiztam egyet, mire Kobak megszólalt:
-Pukk!-majd rögtön utána lovagiasan hozzátette: Én voltam!

(2 éves)

Szilva Kaputikjan: Nem félek az öregedéstől

Nem félek az öregedéstől,
csak attól, hogy süketté válok
a világ bajaira.
Attól, hogy istennek kezdem látni magam,
és önmagammal mérem a földet,
sikereimnek szemszögéből;
attól, hogy a sütkérező öregekkel
csupa feleslegeset
locsogok, kizárólag
nyugdíjas-önmagam körül forogva,
sóhajtozom, széttárogatom kezemet;
attól, hogy az ifjúság
fénylő mulatságai ingerelnek...
Félek mindentől, amin
a jámbor szűklátókörüség bélyege van:
a szűk gondolatoktól,
a szűk érzésektől félek,
s a halálnál is jobban
attól, hogy nem veszem észre:
lelkem vaskos szótárában elszaporodnak
a szűk homlokú, alantas igék.

( Rab Zsuzsa ford. )

ui.

Az előző filmről olvasgattam cikkeket is, és valamelyikben megkérdezték a rendezőt, hogy nehezen nyíltak-e meg az emberek.
Aztán eszembe jutott, hány meg hány olyan eset volt, mikor nekem is csak úgy ni spontán elmeséltek ezt-azt a nénik.
Pl. ma is, amikor Margit néninek segítettem fürdeni, mert nagyon nehezen tud már járni és fél, hogy elcsúszik.
Hát végig kacagtuk a dolgot, közben még valami pikáns viccet is mesélt, s kinevette a saját nyomorúságát is.
Nagyokat hahótáztunk, és rádöbbentem, hogy itt körülöttem ugyanolyan őszinte kedves öregecskék laknak, akik simán beavatnak az életükbe, ha elnyerted a bizalmukat, mint amott messze.

Szerelempatak

Nagyon örülök, hogy sikerült megnéznem ezt a fantasztikus dokumentumfilmet. Köszönet érte
  " ..........."-nak, aki felhívta rá a figyelmem, illetve annak, aki feltöltötte és lehetővé tette, hogy jó páran részesülhessünk belőle.
Még mindig éli bennem az utóéletét. Rengeteg gondolatom, érzésem támadt már a film közben is, de utána még több.
Persze jókat nevettem a disznózsíron meg az avas vajon meg a heringen és hasonlókon, de ami igazán megragadott, az sokkal inkább ezeknek a kedves embereknek az egyszerűsége, tisztasága, őszintesége. A tájszólások, a különleges szavak amúgyis a gyengéim, ezt itt, ahol lakom is rendkívül élvezem, de ahogy a székely emberek beszélnek, no az valami csuda. Igaz a filmben szerepeltek más vidékekről valók is, kettő bizonyosan, ahogy meg tudtam állapítani.
Lenyűgöztek a művészi képek, a tájak. Ahogy kavarogtak a viharfelhők, ahogy selymesen hullámzott az árvalányhaj a mezőn, a kémények füstje a havas falu fölött, a puliszka gőzölgése a függöny mintái előtt, a kopott lábaska fedőjéről lecseppenő víz, a fehér ló sörénye, ahogy a néni igazgatja, bogozgatja, a lemenő napot éppen eltakaró szénaboglya,  a pityókaültetők,  a kerítés tetején gubbasztó macska, de még a legyek motoszkálása is az ajtófélfán.
És a csendek! A hatalmas, gyönyörű csendek a fenyők felett, és a súlyos, nehéz csendek a magányos szobákban, hajnalban a paplanok alatt.
Az időnként elrobogó vonat, ami mégiscsak az idő múlását jelentette ebben a szinte mozdulatlan, békés világban.
Sorsok. Némelyikben szinte semmi öröm, legalábbis abból a fajtából, amire a cím utal. Mintha kést döftek volna a hátunkba.-mondja az egyik néni- Menni kellett, ha épp dagasztottunk is.
Vagy a bácsi, akit nem állhatott egész életében a felesége, s mégis milyen boldog arccal mesélte, hogy kétszer is vele álmodott, mióta meghalt, és hogy felvidámult ettől.
A dráma, hogy csak bőrgúnyánk öregszik, de belül ugyanolyanok maradunk.
Végig kacagtam, ahogy az öregasszonyok gurulnak le a domboldalon, aztán visszajátszottam, s akkor már végig sírtam.
Sok vén bolond, sok vén hülye-nevette Jula néni magukat, s tudtam én is pontosan ilyen leszek, ha élek addig.


http://vimeo.com/88069694

Bálintságok pipulka szemmel (vagy szívvel?)

Ha már ilyen nap van, megosztom véletek a saját verzióm, ahogy ezt drága Viczelek barátunk szokta volt mondogatni az őrségi blogtalálkozón.
Hall, olvas az ember ezt-azt rózsaszín ködökről, meg hogy  ilyenkor mindenki megbolondul, esztelen lesz, és hogy múló állapot, és a valóságtól elrugaszkodott dolog meg a többi, megatöbbi.
Ezt jó darabig el is hittem, mivel ha a nagyok így mondják, hát az bizonyára feltétlen igaz kell legyen.
Aztán egy ideje-immáron életem felén, vagy ki tudja hányadrészén túl-, arra a megállapításra jutottam, hogy ez a sok okosság egyáltalán nem tetszik nekem.
Szerintem a szerelem pontosan, hogy  a legigazabb állapota az embernek. Ilyenkor ugyanis a másikat csupa jónak, csupa szépnek, csupa fantasztikusnak látja, a hibáira fittyet se hány. Úgyis mondhatnám,  tökéletes kegyelemmel borítja be a másikat. S ő maga is a legszebbet, a legjobbat akarja adni annak az egyetlen kiválasztottnak : lényének különleges esszenciáját.
Hát mi ez, ha nem a menny egy kis darabja a földön?
Szóval tojok a nagy filozófiákra.
És a te verziód?

Lurkószáj

Szedjük ki az elszáradt virágokat a földből, közben előkerül egy giliszta. Kobak nagyon megörül neki:
-Jaj! Giliszta!!
Aztán mindjárt észrevesz a gilisztától nem messze egy kicsi sárga katicabogarat és felkiált:
-Van neki labdája!

(2 éves)

Csigubigu

Most sült ki, még langyos, vegyetek!

Recept innén, bár én átalakítottam egészségesebb változatra:


http://gabicsek.blogspot.hu/2012/02/villamgyors-kakaos-csiga.html

Kukucs

Reggel, mikor beértem az öregotthonba, Johi nővér azzal fogadott, hogy a nagynénje felhívta és megkérdezte tőle, van-e  kétcopfos kolléganője, aki házigondozó. Ő rögtön megerősítette, hogy van.
Nagy ámulatomra kiderült, hogy a nagyon "vagány, belevaló" ( Johi használta ezeket a jelzőket) nagynéni rendszeresen olvasgatja a blogomat, és kikövetkeztette a dolgokat, ki is lehetek.
Mindig meg voltam győződve, hogy csak néhány ismerős tanulmányozgatja itt a marhaságaimat, úgyhogy nagy volt a meglepetés és az öröm.
Szóval kedves vagány, belevaló nagynéni szia, örülök, hogy itt vagy! :-)

Katicitől vettem kölcsön

ezt a szépet. Már kinéztem régebben.



"Köszönöm a szereteted, de ne gondolj rólam többet, mint ami vagyok, szürke, sápadt kis küzdője az életnek, aki talán többet szenvedett, aki talán érzékenyebb, mint az átlagemberek; de aki önző, mint minden ember. Az, hogy szeretlek, talán az is önzés. - Érzem, hogy szeretetre van szükségem, és érzem, hogy ezt a szeretetet csak Te vagy képes nekem megadni."

(Boncza Berta)



És ide talán pont jó lesz ez a nyár óta a megfelelő alkalomra őrizgetett kép.

Egyik kedvenc festményem

A film hangulata és zenéje pedig lenyűgözött.


https://www.youtube.com/watch?v=ATKkjyhy3r0#t=18

Napsütte balrakanyar

Lurkószáj

Napsütésben sétálunk. Kobak fején olyan sapka, aminek fülecskéi vannak. Egyszercsak észreveszi az árnyékát a földön és rámutat:
-Maci!

(20 hónapos)


A patakparton lessük, hogy pecáznak a nagyfiúk. Megkérdezem Kobakot:
-Te is fogsz pecázni, ha nagy leszel?
-Igen!-vágja rá rögtön, majd némi szünet után hozzáteszi- Nincs pálca.

(26 hónapos)

Követőm akadt a rokonságomban :-)

Na tessék!

Hát engem is utolért a vég, bekapott a gépezet Chanson személyében.
De mivel másoknál olyan örömmel olvastam a hét plusz információt, megpróbálok én is összekotorni magamról.
A játékot tovább már nem adom, mert nem nagyon tudom kinek :-)



1. Van egy cipősdoboznyi bizonyítványom, de a sors mindig úgy hozta, hogy újra meg újra iskolapadba kellett ülnöm. Brrrr, már nagyon unom, több iskolát neeeem akaroooook!
(az első és eredeti foglalkozásom ruhaipari üzemmérnök, manapság már talán azt se tudják mi fán terem az ilyen, főleg, hogy az összes híres ruhagyárunkat porig zúzták )

2. Mióta nem a szüleimnél lakom,  nem volt tv-m. Ez időnként nagyon muris helyzeteket okozott. Volt, hogy anno egyik kolléganőm félrevont, és felajánlotta, nekik van egy régi készülékük, szívesen nekem adja. Látszott rajta, hogy totál sajnál, amiért ilyen szegény vagyok, hogy tv-re se telik. Több ilyen felajánlást is kaptam az évek során. És számtalan kérdést: De akkor mit csinálsz esténként???

3. Kiskoromban anyu soha nem engedte meg, hogy hosszú hajam legyen, mert a nővéremmel állítólag sokat kellett bajlódni fésülés terén. Mire tíz évesen végre engedélyt kaptam, hogy lány legyek, addigra úgy meggyűlöltem a fiús rövidke hajat, hogy attól kezdve soha az életben nem volt levágva, csak a végéből igazítva.

4.Az első osztályt egyetlen nap hiányzás nélkül jártam végig.

5. Soha nem voltam semmilyen fertőző beteg, csupán felnőtt koromban jött ki rajtam 3-4 pötty, állítólag bárányhimlő, úgyhogy élvezhettem egy kis betegszabadságot mindenféle vakarózás vagy kellemetlen érzés nélkül.

6. Mikor első nap beléptem a szakközépiskolás osztályom ajtaján, kiválasztottam egy lány mellett egy helyet,  megkérdeztem leülhetek-e mellé. Ő igent mondott.
Négy évig ugyanott ültünk együtt, a középső padsor harmadik padban, ő jobb- én baloldalt.

7. E földi életben nincs semmi fontosabb számomra, mint az emberi kapcsolatok. A legnagyobb ajándéknak a barátságot tartom.

Székely Magda: Kettős fénykép

Ami ezután jön, nem az enyém.
Kettős kép fut az évek lemezén,
más évek ütnek át az éveken,
más történet a történetemen,

egy halványuló, egy élesedő
két testet visz az egyetlen idő,
belépnek egymás lábnyomaiba,
és az anyán áttetszik a fia.

Sikerült!

Mindig nagyon vágytam otthon sütni kenyeret, de annyira hosszadalmasnak és nehéznek tűnt a dagasztás, kelesztés, pihentetés stb. , hogy tudtam, arra nekem úgysincs időm.
Régebben ugyan volt egy próbálkozásom egy egyszerűbb fajtával, de az eredmény nem lett valami kecsegtető.
Most viszont megláttam Máginál egy nagyon könnyű receptet, gondoltam ezt még tán én is meg tudom sütni, hisz se dagasztás, se semmi.

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/07/konnyu-kis-kenyer-easy-little-bread.html



Az eredménytől el voltam ájulva. Nagyon finom lett, pont amilyen kenyérkét én szeretek. Egy baja van. Irdatlan gyorsan fogy. :-)

Nagy-nagy köszönet és ölelés Máginak!!!!


Nem szeretem a vakus képeket, de este fél tízkor már máshogy nem tudtam.

Kötelesség :-D

Elöljáróban el kell mesélnem, hogy falunk polgármestere már hetvenen felül van, de nem látni rajta a korát, igen fitten mozgolódik, s erre kimondottan büszke is. ( ki ne lenne az) Előszeretettel udvarolgat és ilyen-olyan jópofa megjegyzéseket tesz a hölgyeknek. Nem az a típus, aki elfogadná, hogy öregszik az ember.
No hát nekem a hivatalban volt valami elintéznivalóm, s mikor végeztem, már épp jöttem volna lefelé a félhomályos lépcsőn, mikor mögém került a polgármester úr,  ő is indult volna lefelé.
-Jaj, kapcsoljuk már fel a villanyt, nehogy ez a kislány leessen!-jópofáskodott a tőle megszokott módon.
-Vagy talán én-tette hozzá bizonytalankodva, miközben kissé hátrébb lépkedett mögöttem.
-De ugye elkapna?-kontrázott egy újabb jópofasággal.
Én csak hümmögtem, mire újra megkérdezte:
-De ugye elkapna?
Hát erre már csak kell válaszolni valamit, mert még a végén megsértődik falunk első embere.
Magamban már puffogtam a röhögéstől, kifelé viszont nagy komoly ábrázattal és együttérzéssel emigyen válaszoltam:
-Hááát, tudja nekem hivatalbeli kötelességem, hogy segítsem az öregeket.
Még jó, hogy a hátam mögött volt, és nem láttam az arcát, miközben ezt mondta:
-Na, ez k...va jól  esett!

S hogy ne reklamálhassunk...

...némi porcukorhintés mutatóba.

Újabb szobrocskák

Nimá, megint szembe jött egy

Most épp kék

Ha a hó nem is, de a fagy már ideért

Somlyó Zoltán: Szerelmes vers

Válts utat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!

Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.

Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.

Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.

A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!

Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.

Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén. . .

Lurkószáj

"Miért van az, hogy ha egy férfi lefekszik egy csomó nővel, az laza, viszont ha egy nő feszik le sok férfival, az k...a?"

Szeretném, ha csak....

Már napok óta ezt hallom a fülemben:


http://www.youtube.com/watch?v=0JJ08pEh9IU

Három a magyar igazság

Az elmúlt napok tapasztalata alapján ma már szinte elvártam, hogy mikor beléptem a postára, az ott sorban álló három néni közül egyik lelkesen
kijelentse:
-Jaj de szép a hajad!
:-DD


De kaptam ma  olyan dicséretet is, amire igazán, de igazán büszke vagyok.
Tegnap törtem egy kanna diót Ilus néninek, hogy majd aztán ő szép lassan pucolhassa, ahogy ráér.
Ma, mikor vittem az ebédet neki, ott ült nála a 100 éves Franci néni, pucolta a diót, s amint beléptem az ajtón, örömmel felkiáltott:
-Arany kezed van! Arany kezed van! Így törni a diót! Ritkaság.  Arany kezed van!
Nem szerénykedek, tisztában vagyok profi diótörő képességemmel, más is mondta már, no de képzeljétek egy 100 éves asszony mennyi diót pucolhatott  életében, hát bizonyára van összehasonlítási alapja diótőrés és diótörés között.
Össze-vissza pusziltam és ő is engem.
S ahogy a mesében szokás, nagy örömmel mentem tovább utamon.

Mindenütt

Jobbra, balra, fenn,

lenn, előttem, mögöttem

és bennem is csend.

Valami van a levegőben

Nem értem én ezt.
Hogy mi a túró van??

Suhanok a folyosón a főnökasszony irodájából kifelé, tovább a dolgomra, mikor összetalálkozom az egyik kedves demens néninkkel, aki ott áll szobája ajtajában. Ahogy mellé érek, nagy nyugodtan rám emeli szemét, jól megnéz és kijelenti:
-Szép vagy!

Boris néni száj

"Olyan szépek a copfjaid, olyan vagy mint egy....(pár pillanat gondolkodási  idő)....gimnazista."

El ne engedj, tarts erősen!!

lassan...

Üres dióhéj.
Ring, ahogy lassan telik
esőcseppekkel.

Épp beférek

Hogy is mondja a szlogen?

Merciii-iiii, köszönöm, hogy vagy nekem. :-DDDD

Tegnap délután az utcán Z-től Gizi néni felé menet valaki a kezembe nyomta. Pedig nincs is szülinapom. :-D

(Azért közben ugye megcsodáltátok a sajátgyártmányú gerincbarát, téliesített ülésem is? :-)
A téliesítést már a kolléganőim is eltanulták tőlem. Én meg ellestem egyiküktől, hogy  eső esetén nagy  kukászsákba csomagoltan helyezi be a kosárba a cuccost. Jó pap, vagy házigondozó holtig tanul egymástól. )